Vándorvágy

Olvastam már róla, de nem értettem teljesen. Volt bennem is kíváncsiság az ismeretlen iránt, vágyódás a változás után, félelemmel teli izgalom, és izgalommal teli félelem. De az még nem ez volt, amiről most fogok írni.

Csak néhány napja érzem.

Szeretem ezt a kavalkádot, az érzéseket, amik jönnek-mennek bennem. Régen ezektől rendesen szenvedtem. Utáltam a hullámvasutat, ahogy egyébként az igazit is utáltam. Utáltam ezeket a nagy kilengéseket, a túl nagy amplitúdót, amit egyébként ikrek jeggyel még erőteljesebben éltem meg. De most már szeretem figyelni, hogy mi történik bennem. Hogy úgy szenvedek dolgoktól, mint a kutya és aztán meg, hogy hogy oldom meg, engedem el őket. Vagy, hogy mennyire lelkesedem dolgokért, aztán azok, hogy csitulnak le. Mostmár szeretem megélni mindkettőt, mert az egyensúly pont ebből a kettőből születik meg és a végén mindkettőtől több leszek. Ráadásul a hullámok az idővel már egyre kisebbek.

Szóval az elmúlt 4 hónap alatt sokfélében volt részem. Voltam zaklatott, amíg nem találtam a helyem, voltam lehiggadva, amikor mégis visszaállt a rend. Voltam lelkes és csalódott, szenvedélyes és kiégett. És egy ideje jól vagyok, kiegyensúlyozott és panaszmentes. Teljes chillben és nyugalomban magammal. Minden rendben. És most kezdtem érezni mégis valamit, hogy valami mégis hiányzik és kezd piszkálgatni odabent. Azt tudtam, hogy valószínű majd menni akarok újra. Nem éreztem, csak tudtam, hogy majd biztos eljön. És most egyik napról a másikra hirtelen megszületett az érzés bennem. Most már tudom, mit jelent a vándorvágy.

Amikor valahol máshol vagy, és nem a megszokott életedben, van egy bizonyos faktor, ami folyton ott lebeg a fejed felett, egy egészen halvány bizonytalanság. Bár már megszoktad az új helyzetet és otthonosan mozogsz benne, mégis ez a valami egy folyamatos enyhe inger, amit észre sem veszel, és függővé tesz. Hogy a dolgokat nem teljesen rutinból teszed, hogy semmi sem biztos, hogy minden folyamatosan változik és, hogy neked kell alkalmazkodnod a körülményekhez, egy folyamatos éberséget kíván meg, amit nem is veszel észre, de itthon, a rutinban egyszer csak hiányozni kezd. Ezt érzem most. Hogy itt minden túl kényelmes, és ettől valahogy kevés. Hogy megszoktam egy „rezgés”szintet, ami a tudato(sságo)mat egy bizonyos szinten tartotta folyamatosan és ez most kezd ellustulni, hiszen itt minden adott. Ez most nem panasz, hanem egy érzés, ami újra elhív, hogy újra útra kelljek. Hogy megint ne rutinból éljek. Hogy újra új élmények és ingerek érjenek. Hogy megint ne legyen semmi adott, és újra megoldani kelljen. Minden nap.

Most megint iszonyúan lelkesedem.

Ez olyan, mint a szerelem. Folyamatosan ingerel, ellenállhatatlanul vonz és közben teljesen függővé tesz.

Ez a vándorvágy. Szerintem.

One Reply to “Vándorvágy”

  1. Aterzem! En is folyton mennek!

Vélemény, hozzászólás?