Ubud, a hippik földje – és Adieu előítéletek!

 

Tegnap még tombolt a lelkem,hogy itt kell lennem, mert annyira beleszerettem Echo Beach-be, hogy mint valami szerelmes Júlia, majd meg haltam, hogy újra ott lehessek. Így le is foglaltuk a szállást ott és hétfőn költözünk vissza a tengerhez. No, nem bántam meg, nem arról van szó-dehogy bántam, alig férek a bőrömbe-, csak valójában egy jó nagy sallert érdemelnék, hogy mindig ilyen gyorsan ítélkezek.

 

Az élet igazából itt fényesre suvickolt tükröt tart szembe, én meg kecses mozdulattal fejelek bele immáron második alkalommal. Ugyanúgy, mint otthon, rögtön ítélek, türelmetlen vagyok és nem hagyok időt semmire. Persze, mert otthon is így működtem. Úgyhogy tadaaam, íme az első lecke: el kell engednem a bemerevedett, korlátolt [email protected]@ énem. Különben Bali kiröhög, én meg nem tanulok az egészből semmit sem.

 

Szóval Ubud.
Ubud elképesztő jóóóó hely!! Egyfolytában fel vagyok dobva és vigyorog a fejem. Más, mint Echo Beachen, az ott a szörfösök helye, ez itt, meg olyan, mint egy állandósult hippi fesztivál. Az egész hely légkörét ez a szórakozott, laza chill lengi be. És a legjobb hír nekem, meg a hozzám hasonszőrű európai miss-eknek, hogy nem tudod nem átvenni, kénytelen vagy jól érezni magad, de úgy belülről, istenesen.

A forgalom is nagyon vicces, egészen szórakoztató dugók tudnak kialakulni a szűk utcákon, nem úgy, mint otthon, amikor ülsz a kocsiban és szé[email protected] az ideg, hogy fél órája nem haladtál egy métert sem. Itt simán előfordul, hogy próbálnál az álló kocsisor mellett elmenni a te ellenkező irányodnak megfelelően szemben, de egy egész robogósor néz farkasszemet veled. Teljesen lényegtelen, hogy az a te sávod, az nyer, aki ügyesebb. Ha itt megtanulsz motorozni, mindenhol tudsz majd, nem kétséges. Két nap alatt képeződtem ki bizonytalan robogósofőri fokozatból, expert szintre, tudok bármit, hátra fele menni, ugratni, szaltózni, kézen járni és ez itt kb mind kell.

Jelentem oldódom és tanulom a mentalitást. Ma például Wayan Pappa vitt el a motorszerelőhöz robogón, úgyhogy én hátul ültem. A bácsi egy merő mosoly, mondta, hogy elvisz, nézzük meg, nyitva van-e, én meg egy mozdulattal pattantam fel mögé és már suhantunk is vagy 10-zel ( Ezt fontos volt kihangsúlyoznom anyu miatt… Nem! Nem száguldozok idegen bácsik mögött ülve felelőtlenül, nagy sebességgel!) A szerelő nem volt nyitva, persze, mert vasárnap van, meg amúgy is ünnep. Ünnep! Itt mindig valamit ünnepelnek. Rájöttünk, hogy ez lehetett az oka, hogy a pár nap alatt többször is botlottunk bele tradicionális dobzenére riszáló sárkányokra. Sajna még nincs fotóm róla, de tartok tőle, hogy alkalmam a dokumentálásra még lesz bőven.

Csak pár nap. Pont tegnap mondta a húgom, hogy már majdnem egy hete, hogy eljöttem. Mondtam, hogy az a fura, hogy még csak ennyi ideje, mert úgy érzem, mintha itt lennék már ezer éve. Máshogy telik az idő, mert ezer élmény ér napi szinten és ettől úgy tűnik, mintha már régóta így lenne.

 

Van is még mit mondanom, de majd folytatom máskor, mert most el kell mennem tusolni, mielőtt elájulok a saját bukémtól. Hát igen, ez itt ilyen. Három póló per nap. De kit érdekel?? Jahh, igen, hozzáteszem a 70 kilós csomagomból eddig az 5%-át vettem elő, persze, mert mind feltétlenül szükséges. Ruhát bezzeg alig hoztam, így az 5 pólóm, másfél napra elégséges. Viszont a zsákommal és a benne hagyott 65 kilóval tegnap egy remekbe szabottat edzettem. Guggoltam meg fekvőtámaszoztam, szóval súlyok helyett még mindig jó lesz.

 

Vélemény, hozzászólás?