Tinder… szerintem

Van, akinek a hideg futkos a hátán a szótól. Én is ismerek ilyen legjobb barátnőmet. Van, akinek meg már az alapszókincsének a része. Ilyet is.

Tök érdekes jelenség mindenesetre, és szerintem sokkal jobban van misztifikálva így vagy úgy, mint amennyire kellene. Sokszor kerül szóba, mindenki mást gondol róla, mindenki másra használja, pont annyira sokféleképpen, ahogy magában az életben is sokféleképpen működünk. „Na és mit keresel itt a Tinderen?” A bázis kérdés, de tök jogos, és szerintem ez például itt jól is működik, mert többnyire mindenki nyílt lapokkal játszik. Minek hazudnál egy idegennek, szinte arc nélkül, néhány filterezett kép mögül (filterezett kép mögé), a keresztneveddel? 

Én például felhasználói múltam nagyrészében párkapcsolatot kerestem, pontosabban erre alkalmas embert. És ezekre az alkalmakra igaz is volt, hogy kerestem. Ezért is volt tökre fárasztó, energiarabló és -pazarló, amilyennek sokan tartják, mert ez olyan, mint amikor nadrágot akarsz venni. Nahh, ha pont azt akarsz, akkor azt pont nem találsz, ez százas. Főleg, ha még azt is tudod, hogy pontosan milyet keresel. Mission Impossible. Amikor meg nem keresed, akkor tuti belebotlasz.. na de nem ezzel a közhellyel akartam most előhozakodni, hogy „ne keresd a szerelmet, mert akkor majd megtalál” hashtag oravecznora, csak azt, hogy szerintem mire van a Tinder. Vagyis, hogy jó használni. Mármint szerintem. Mármint én, hogy használom, mióta szerintem jól használom. De ez csak az én véleményem. Mivel ez az én blogom.

Szóval szerintem tök nyitottan érdemes hozzá állni, csakis elvárások nélkül, úgy, ahogy mondjuk egy nagy társaságban állsz emberekhez. Van, akivel egymásra sem néztek. Van, akivel beszélgetsz, mert első látásra szimpatikus, aztán pár mondat után kiderül, hogy nincs közös hang, nem gördülékeny a párbeszéd és odébbálltok. (Igaz, a Tinderen néha nem túl udvariasan, egyszerűen csak nem válaszol/sz egy idő után, ami azért gáz.. hát ja, a Tinder felületes, és egy kicsit mindenkit azzá tesz.. engem is..de mostanában például már igyekeztem erre figyelni) Van, akivel beszélgetsz és tök rendben van, még lennél is a barija, de mást nagyon nem penget meg benned. Akkor vagy lesztek barik, vagy nem. Többnyire amúgy nem lesztek, mert ilyenkor neki te tuti tetszel, és nem akar a haverod lenni. És ezer féle variáció van, pont úgy, ahogy az életben is.

Amíg speciel én is kerestem, addig például tökre nem tudtam az első találkozást (ami amúgy nem randi!) lazán kezelni. Na nem úgy, hogy rögtön a gyűrűt kerestem a szufléban, hanem hogy ha nem tetszett a srác, ami kb. az első 22 mp-ben (15..7..) már lejött, frusztrált, hogy most mi randin vagyunk és én nem akarok randizni vele, és most akkor remélem én sem tetszem neki és nem lesz kínos lezárni az ismerettséget, és mikorleszmárvége és ha hazamegyek azonnal törlöm a Tindert és sohatöbbet. Ezért többnyire mindig 3 napig voltam fent, ezalatt kiégettem magam, mert hogy ez semmire se jó, és időpazarlás, és különben se legyen nekem a Tinder a telefonomon. De aztán volt, aki fennakadt a 3 napon belül és ha mérleget kell vonnom, tulajdonképpen én abszolút pozitívan jövök ki a végére. Na, nem azért, mert azóta megházasodtam, hanem mert amúgy nem igaz, hogy nem lehet normális pasit találni ott. Ott is lehet, ahogy amúgy is lehet, csak sokszor hiába normális szegény, nekünk nem tetszik, vagy tetszik is, normális is, esetleg lesz is kapcsolat, csak aztán mégsem olyan, mert nem lesztek szerelmesek. 

Na jó…ez nem általános, sőt elég fura, de velem ilyen is megesett. Van, hogy már annyira tudod, hogy mit akarsz, és azt is tudod, hogy egy kapcsolatért tenni kell, és hajlandó is vagy tenni és ezt a másik is pont így gondolja (na ettől egyrészt elalélsz, hogy basszus, létezik férfi a bolygón, aki a te fejeddel gondolkozik), másrészt akkor fel tudtok építeni egy olyan jól működő tudatos rendszert, amiben véletlenül figyelmen kívül hagyjátok, hogy elfelejtettetek szerelembe esni. Aztán egy idő után ez nyilván feltűnik mindkettőtöknek és akkor rájöttök/rájössz, hogy tökre mindegy a tudatosság, meg az, hogy végre valakivel közös volt a cél (mármint ugyanaz volt csak külön-külön), mert ha az a q szikra nincs, akkor az olyan, mint légüres térben a papírsárkány. Lepkefing. És akkor elengeded a keresést. 

Mer’ a szikra nem arra jön. A szikra csak úgy kipattan. A legváratlanabb pillanatokban, olyankor, amikor nem várod (na csak bejött a Nóri), olyannal, akivel nem gondolnád, olyannal, akivel lehet, hogy ha nem életben találkozol, hanem a Tinderen, akkor kapásból balra húztad volna. Mer’ a szikra az már csak ilyen. Nem tudatos. És ha szikra van, akkor abban a pillanatban (és még egy párban…hosszútávon azért nem biztos, mert Love is not enough) tökmindegy, hogy megfelel-e a listádnak, ami alapján amúgy húzgálsz jobbra vagy balra, mert ilyenkor már nem gondolkodsz. Ilyenkor nem keresel, csak találtál. És szerintem a Tinderen is, és az életben is találni jó. Az pedig úgy van, hogy nem keresel, nem akarsz, csak nyitott vagy és hagyod, hogy történjenek a dolgok. Esélyt adsz azzal, hogy megismersz új embereket, hogy találkozol emberekkel, akikkel eddig nem találkoztál még, és beszélgetsz valakivel, akivel még soha nem tetted. És benne van minden lehetőség. A Tinderen is, meg amúgy is.

Persze életben azért egyértelműbb és kevesebb a sallang, mert ott eleve akkor indul el csak valami, ha megvolt a plusz kettőtök közt, a Tinderen meg már túl kell esni néhány körön, mire eljutsz odáig, hogy kiderül, hogy tulajdonképpen feleslegesen köröztetek, mert nincsen szikra…és ez fárasztó és egy idő után uncsi is, és tök sok türelem kell hozzá. De nem haszontalan. Személyiségfejlesztő hatása van annak is, hogy egy idő után rájössz, hogy ha nem jön össze, az nem a te hibád, nem hibája senkinek sem, csak nem passzol és kész, és hogy van egy csomó-csomó pasi, akivel nem passzol és csak nagyon kevés olyan, akivel valamelyest igen. De eleinte még ezt nagyon egora vettem én is, mert azt gondoltam, hogy nem vagyok elég jó, és szerintem sokan működünk így. Pedig ez nem így van és ezt nem lehet erőltetni. Csak úgy jön. A Tinder meg csak egy csatorna, ahol jöhet. 

Nekem ez tök nagy könnyebbséget adott az elmúlt időszakban, hogy rájöttem, hogy ezt az egészet el lehet engedni. Hogy akarva úgysem az jön, amit igazából szeretnél, és ez a tudat teljesen felszabadított, és néha azt érzem (de frankón), hogy soha életemben nem voltam ilyen boldog és kiegyensúlyozott. És ez meg a Tinder nélkül nem jött volna létre, mert akkor senkivel se találkoztam volna, hogy idáig eljussak, mert hozzám kis túlzással soha senki nem jön oda az életben… de téényleg. Szóval szerintem nem kell felette ítélkezni, csak jól használni…ez a helyzet a Tinderrel… szerintem.

Vélemény, hozzászólás?