(Ott)honvágy

Amúgy is elég impulzív vagyok, de az elmúlt hetekben meg aztán magamat sem tudom követni, így nem tudom mennyire jó ötlet ezt már most leírni, de végülis mindegy, nem szerződést írok alá, csak leírom a jelenlegi érzéseim.

Kiskunhalas: A nagymamáméknál

Gyerekkoromban heteket töltöttem ott nyáron. Imádtam. Volt egy jellegzetes illata a háznak, a városnak. Bár mamáék kint laknak a város szélén, olyan, mintha falu lenne, csend van és kakaskukorékolás, meg tücsökciripelés, pont, mint itt. Nyugalom van. Néha már túlzottan is. Gyerekkoromban ez nem tűnt fel. Nagyobb koromban nem tudtam sokáig elviselni. Mostmár élvezném. Van ott egy belső szoba. Amikor megérkezünk és még mindenki kint pakol, bemegyek. Csend van. Mély csend. És az az illat. Szeretem. Ez az a hely, ahol egyszerre eltölt valami fizikailag érezhető nyugalom, bizsereg tőle a gyomrom, és az egész testem átjárja.. nem tudom ez mi, de már éreztem itt is… épp most, tegnap, de ez már Bali.
A Kiskunhalasiban még ott van papa. Meghalt már 4 éve, de nekem nem tűnik fel, mert igazából számomra nem. Mostmár nem látjuk a szemünkkel, de bennem van.. ő az angyalom, azóta hozzá beszélek, tőle kérek, és vigyáz rám. Meg intézi, hogy minden ok legyen. Nem lehet bajom.
Most még mama ott van, remélem még nagyon sokáig. Addig minden rendben. Addig Kiskunhalas is még van…utána nem tudom, mi lesz. Űr lesz. Rossz lesz. Valaminek végérvényesen vége lesz. Nem szeretném.

Bali:

Hetek óta variálok, nem tudom, hogy mit akarok, naponta változnak a terveim, valami nem ok… menjek Thaiföldre? Igazából nincs kedvem. Haza? Még nem akarok. Maradjak? Mit csináljak? Miért nem érzem, hogy mi lenne a jó? Mit keresek? Mitől menekülök? Mi a baj? Mi nem jó?

Tegnap úgy ébredtem, hogy valami újat akarok látni. Elmegyek, megnézem Kutát. Először Seminyak jön. Robogok motorral. Meglátok egy kávézót, nagyon tetszik, visszafordulok. Itt kell innom egy kávét. Ki akarok ide ülni.
Leülök, rendelek egy kávét… és jön az érzés. A nyugalom. A fizikai. A kiskunhalasi. Aztaq… Ezt akarom!

Így szeretnék élni. Azt akarom, hogy ezt érezzem mindig, amit most. Ebből a kávézóból akarok dolgozni. Kérek egy papírt és egy tollat, még le is írom.
Közben csetelek a szörfös barátommal. Feszegeti, hogy mégis mit akarok az élettől. Mi a célom? Lehet, hogy ezt kéne megfogalmazni. Eljátszom a gondolattal, hogy itt maradok márciusig. Keresek egy olyan szállást, ahol otthon érezhetem magam. Talán tárgyakat is veszek bele, hogy azt érezzem, ez az enyém, itthon vagyok. (Közben mennyi minden változik… valójában mit jelentenek a tárgyak? Otthont, gyökereket, biztonságot, kötődést?)

Tovább gondolkozom. Veszek egy deszkát is. Sajátot, hogy ne kelljen naponta bérelni. Csodajó lenne. Lenne egy otthonom itt, kijárnék naponta szörfözni és dolgoznék ebből a kávézóból.
Boldogságérzés tölt el.

Ma reggel felkelek. Nekiállok a dolgaimnak, de szöget üt a fejemben, hogy most kéne kimenni szörfözni, még szélcsend van, utána pedig elmenni a kávézóba. Így teszek. Közben már keresgettem szállásokat, arra az esetre, ha úgy döntök, hogy itt maradnék. Végzek a dolgommal, elindulok, de meg akarok nézni egy-két boltot itt…sétálva megyek. Elmegyek egy nyitott kapu előtt, cuki udvar, tetszik, továbbmegyek, visszafordulok. Felnézek a táblára. …monthly rental… behív az udvar. Hihetetlen cuki, minden színes, meseudvar, jó érzés itt lenni. Kérdezem megnézhetnék-e egy apartmant. Bevezetnek egybe. Jó nagy (mármint egy szobához képest), kétszintes, nagyon jó érzés itt lenni, tiszta vintage Bali, az én stílusom, itt szeretnék élni. Szerelem. Kicsit drágább, mint szeretném, még megpróbálok alkudni. De nem érdekel. Ezt az érzést kerestem, mióta itt vagyok. Itt maradok márciusig. Vagy ki tudja meddig…

One Reply to “(Ott)honvágy”

  1. Szentmihályi Csilla says: Válasz

    aaa de jó 🙂 nagyon jó, még engem is kirázott a hideg 🙂 jól tetted, a szívedre kell hallgatni! 🙂 Mindig! 🙂

Vélemény, hozzászólás?