Női percek

 

Sokat gondolkoztam, hogy kirakjam-e ezt a posztot, mert ez most nem élménybeszámoló, de hozzá tartozik a változásokhoz, amiket ez az új élet hoz. Egy kicsit intim és ebben annyira nincs gyakorlatom, bevallom, félek a reakcióktól (úgyhogy legyetek kíméletesek pls!). Ami a megírására sarkalt az, hogy ezzel a témával most tök sokszor szembe találkozom és ez biztos nem véletlen, ahogy egyre többet vagyok egyedül, távol a régi életem zajától, ezek a héjak, burkok, amik eddig elterelték erről a figyelmemet, most sorra hullanak le és egyre tisztábban látok.

 

Szóval egyre erősebben érzek magamban egy hiányosságot és egyre többen mutatnak rá a környezetemben is, ami mostmár nem hagyja, hogy homokba dugjam a fejem. Eddig voltak erre remekül bevált elterelő hadjárataim, mint például a hárítás, a szándékos távolságtartás érzelmileg vagy, hogy tudatosan nem vettem komolyan senkit, hogy majd ha vége lesz, ne kelljen belehalnom, hiszen abban biztos voltam, hogy vége lesz, mert majd eljön a pont, amikor már nem tudok megfelelni ( tudom: agyrém) és már mesteri fokra fejlesztettem a továbblépést, mert azt hittem ezekkel majd megvédem magam a csalódásoktól. És figyelem, őszinteségi csúcspont, a’la katarzis:
Menjünk világgá, éljünk olyan életmódot, amiben ez eleve kivitelezhetetlen és akkor nem kell többet magunkat hibáztatni. Ohh Yeah! A feloldozás.. Jó, persze ez így nem igaz teljesen, mert ez annál sokkal összetettebb, de hazugság lenne tagadni, hogy Ms. Menekülés nincs a stáblistán valahol mégis.

Ám ez mind csak bullshit, elterelés a valódi bajról. Méghozzá arról, hogy hiányzik belőlem valami nagyon fontos, méghozzá a párkapcsolatokban való hit. Ez azért furcsa és ijesztő is egyben, mert pont én, akiben a hit más területeken annyira erős –és ez most nem a vallásról szól, egyelőre nem vagyok az, semmilyen egyházhoz nem tartozom-, hiszek önmagamban, abban, hogy a dolgok végső soron mindig jók, hogy tenni kell a dolgunk és akkor minden jól alakul. Ebben rendíthetetlen vagyok, egyszerűen zsigerből tudom.

És ehhez képest, ha a párkapcsolatra gondolok, azt valami nem igaz történeten alapuló Walt Disney mesének látom. És ez ijesztő és elszomorító, mert végső soron azt gondolom, hogy az életem e nélkül nem lesz 100%-os, élhetek bárhol. Emellett tudom azt is, hogy az életemet én irányítom, és ha ezt lövöm ki az Univerzumba, akkor az majd így is alakul. Szóval szükségem lenne hitre és nem tudom, hogy ezt majd honnan kapom. Nem látok nagyon jó példákat, vagyis nagyon keveset és erre is mindig az az első gondolatom, hogy ők a kivételek, a szerencsések. Nincs előttem kép, elképzelni sem tudom, hogy egyszer majd én is megtalálom. Olyan, mint amikor el akarsz képzelni valamit, amiről semmit nem tudsz. Fekete folt. És ezzel az a baj, hogy tudom, hogy a dolgok márpedig így működnek, amiről már írtam régebben, hogy amikor valamit a legbelsődből érzel, szinte látod magad előtt, akkor megteremted, bevonzod. …

Biztos vagyok benne, hogy most nem a társkeresés a dolgom, és nem is azért vagyok itt, de maga a tény, hogy ezzel most nap, mint nap szembe találkozom, nem véletlen van és az, hogy ennek az alapjai hiányoznak belőlem, biztos, hogy feladatom. Meg kéne találnom az irányt, hogy majd merre találom, mert egyelőre elindulni sem tudok.

Ha valakinek van ötlete, jó tapasztalata, története, ellenpéldája, ne átalljon leírni nekem! Ezen a téren jól jönne nekem is a motiváció.

Tenkju!

7 Replies to “Női percek”

  1. Nincs ojan hogy kivétel ,hogy szerencsések ,mindenki meg dolgozik érte ,bele döglik ,meg járja a poklot mennyet ,naprol napra tenni kell érte úgy ,hogy nem is gondolunk rá és működik ,ojanra nem is kell gondolni hogy mi lesz ha! nincs! csak szerelem. !igaz szerelem !ez vagy van vagy nincs de a herceg létezik és én még mindig nagyon szeretem 36 éve

    1. 🙂 Akkor egy jó példa van, igyekszem szem előtt tartani!

  2. Lőrinczné Brigi says: Válasz

    Szia Andikám! Folyamatosan olvasom a csodás beszámolóidat, és ámulattal látom, milyen erős és ügyes vagy, és a számomra felfoghatatlan lépést ilyen bátran megtetted. Igen, valóban óriási hited van önmagadban, és erő hogy végig tudod csinálni. Hiszel magadban. Fent azt írod, hogy nincs hited, nevezzük Sorsnak? Istennek? Feljebbvalónak? tejesen mindegy, de abban hiszel, ha kilövöd az Univerzumba, akkor bevonzod vágyaidat. Ez a hit. Semmi egyéb, “Kérjetek, s megadatik” . Igen, készen, tökéletes embert soha nem fog kapni senki. De olyat, akivel sok-sok közös munkával, érzelemmel, szeretettel dolgozunk azon, hogy egymásnak szerető társa legyünk, olyat igenis kap mindenki egy-két-három… alkalommal. A nagy kérdés: várom a sültgalambot, vagy beleállunk ketten a nagy munkába,és megdolgozunk, megküzdünk egymásért, magukért a boldogságunkért? Ha jön egy ilyen fiú, higgyj benne, ne engedd el, és a menekülést azonnal felejtsd el! Munka nélkül nincs eredmény. Nézd csak az olimpikonokat! Mennyit küzd, belehal, de nem adja fel, és a végén, a nyakában csillog az aranyérem! 🙂 Hajrá drága, ott van a te aranyérmed is, csak várja ,hogy találj egy jó edzőpartnert, és közösen megnyerjétek mindketten egymásnak és magatoknak! Sok sikert, erőt, kitartást, és HITET kívánok neked! Puszi Brigi

    1. Nagyon-nagyon köszi! 🙂

  3. Szentmihályi Csilla says: Válasz

    Szia! 🙂 Már írtam, de most is ezt tudom: mintha magamat olvasnám! 🙂 nyáron fordult át a kis fejemben valami a párkapcsolatokról (kb 3 éve pár hónapos kapufa dolgokat bírok produkálni).. Nagyon jó, hogy rájöttél erre, és aztán próbáld elengedni. Reméljük jönnek majd még felismerések, mindegyik által jobban megismered magad, azokat is engedd el, próbálj meg nem agyalni ezeken. Persze ez a legnehezebb, ezzel küszködök én is, mert hát csak ez hiányzik, ( jó munka, tárgyi dolgok megvannak) ettől lenne 100%-os az életem, de hát nem ez van.. 🙂 aztán nyáron boldog voltam, és azóta is sikerül, elengedtem ezt az egészet, csak magamra fókuszáltam. Megtaláltam, mi az, amin javítani kell még magamon, ezen vagyok rajta. Jó lesz ez ott Balin, majd sikerülni fog minden! Élvezd az egészet, minden percét (tudom, ezt csinálod és ez így tökjó) 🙂 és majd lehet 1-2 nap lesz mélypont, aztán meg csak jobb lesz, jobb lesz. Ha pedig ilyen jó gondolataid vannak, csak írjad meg! 🙂 Na befejezem, nem akarok itt én is blogot kezdeni 🙂 Ne akard magadra erőltetni ezt a hit dolgot.. majd jön valaki, akivel tudsz hinni (legalábbis reméljük, ebben tudok hinni én is), addig meg a saját boldogságod legyen a legfontosabb 🙂

  4. Szia Andikám!
    Nem akarok nagyon bölcseket írni-nem is lennék túl hiteles-de:
    Az előtted lévő rossz példák nem a te kereszted,nem a te utad.Korábban azt írtad,a lényeg,hogy mindenből a jót,hasznosat vedd ki.Hát azok a rossz példák annyit biztosan mutatnak hogy,hogy nem akarod csinálni.

    Az hogy nem vagy képes párkapcsolatra,mert egy idő után úgy sem vagy elég,ez baromság.Valószínűleg az utóbbi pasik inkább a maguk “kicsiségét,elégtelenségét” próbálták rád vetíteni,kompenzálni.A hiba valószínűleg nem -nem csak-a te készülékedben van.Emlékezz rá.hogy voltak hosszú ideig tartó, jó kapcsolataid!Az ,hogy nem tartottak örökké,az tény,de nem is arrafelé tendál a világ,hogy holtomiglan-holtodiglan legyen huszonévesen.
    Sőt talán érettebb fejjel jobban ,másképp is választ az ember!
    Tudom,ez még nem vigasztal,ha közben hiányérzeted van egy társ iránt! De hát még nem talált Rád,aki megérdemel.Okos vagy,szép vagy ,és mindenek előtt rendkívül értékes ember! Türelem!!!

  5. Szia Andi!

    Én láttam, h képes vagy rá.

    Agi

Vélemény, hozzászólás?