A nő ezer arca

Kaptam a minap egy megjegyzést a profilképemre egy olyan embertől, aki tudom, hogy szeret (direkt nem vettem le, még megnézhetitek ). Azt mondta, nem érti, miért akarok szebbnek látszani, amúgy is az vagyok szerinte. Először egy kicsit gyomron vágott… aztán elgondolkoztam.

Azon, hogy valóban szebbnek akarom-e mutatni magam, vagy csak azon a képen épp tetszettem magamnak és azért raktam azt ki. Másképp nézek ki rajta, mint az életben.. de ez igaz? Vagy csak az ezer arcom egyike? Végigpörgettem a képeimet, sminkelteket, smink nélkülieket, szarul sikerülteket, egész jól sikerülteket. Felvállalhatlanokat és  felvállaltakat. Reggeli ébredés utániakat, fesztiválra készülődöseket, edzés utániakat, otthoni kutyával játszósakat. Ezer féle van. Ahogy mindannyiunknak.

Némelyiket utálom, mert csúnyának látom magam, a barátnőm meg pont azt szereti, mert azt mondja, azon vagyok emberi, igazi. Némelyik meg tetszik, amire ő azt mondja, utálja, ha ilyen fejet vágok. Van, amit szeretek, pedig 5 évesnek látszom rajta, és van amit nem szeretek, mert látszik, hogy már 32 vagyok. Van olyan szétizzadt edzős, amit sosem mutatnék meg senkinek, mégis jó ránézni, mert tudom, hogy akkor jól éreztem magam, és van olyan, amin elvileg “szép” vagyok, de összeszorul a gyomrom tőle, mert emlékszem, hogy épp ott szarul voltam.

Az, hogy hogy látod magad, annyira relatív, valószínű, ha épp szarul vagy az életedben, jobban szükséged van a kompenzálásra, a filterre, a photoshopra… azaz a pozitív visszacsatolásokra, a lájkokra. Ha meg jól, akkor tökmindegy, hogy nincs rajtad smink, most ébredtél és le van szakadva az arcod, akkor is sugárzol. Ez 30 felett nagyon durva ám… előtte sosem jutott eszembe, hogy az arcom állapotának és a vízfogyasztásnak köze van egymáshoz. Mostmár kezdem belátni.

Anélkül, hogy belemennék a közhelyes insta-fikázásba, azért elgondolkoztató, hogy akkor ők ott a túloldalon vajon tényleg boldogok -e, annyira, amennyire mutatják. És akkor is azok maradnak, ha egy nap kicsit kevesebb like érkezik? Vagy akkor majd még egy ruhadarabot ledobnak, még egy filtert tolnak a fotóra, vagy még eggyel több szelfit posztolnak per nap?

És hogy hibáztathatóak-e érte és mi mindannyian hibáztathatóak vagyunk-e azért, hogy próbáljuk felvenni a versenyt velük, egymással? Hogy próbálunk piacképesek maradni egy olyan világban, ahol már fotók alapján megy a casting, és már az első fordulóig sem jutsz el, ha ezen a nulladikon elbuktál? Szóval beállsz a sorba és vállalod a feltételeket, megpróbálsz túljutni az első pár rostán.. majd néhány forduló után így is rájössz, hogy a burkon kívül másra nincs kereslet. Ami alatta van, arra kevesen kíváncsiak és nem adnak időt beljebb jutni, nem akarnak megismerni igazán. Hiszen a sor a sarki kisboltig áll első fordulósokkal.

Szerintem ezért vagyunk olyan sokan szinglik. Mert csak az első pár fordulóra készülünk fel igazán. A többire már nincs energiánk, vagy önbizalmunk, vagy simán bizalmunk.

 

Na és tessék, itt egy csomóféle arcom, megcsinált és nem megcsinált, sminkelt és smink nélküli, ébredés utáni, hülyére izzadt, előnytelenül fotózott és beállított, nyers és filterezett, összezúzott és meggyógyult, boldog és nem túl happy… ez mind én vagyok és az összes az én arcom.

One Reply to “A nő ezer arca”

  1. “The beauty of a woman must be seen from in her eyes, because that is the doorway to her heart, the place where love resides.”
    Audrey Hepburn.

Vélemény, hozzászólás?