Megérkeztem – első benyomás

 

Ha most egy tündérmesében lennénk, ez a bejegyzés így kezdődne:

 

Egyszer volt, hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy Bali nevű szigetecske- egyébként az Istenek Szigete-, ahová megérkezvén, egyenesen a földi paradicsomba cseppentem. A fákról illatos virágok csüngtek alá, vanília illat lengett körül mindent, az emberek mind fülig érő szájjal mosolyogtak reám és én oly boldog voltam, mint talán még soha.

 

Brrrrr…téves!
(De anyukám miatt spoilerezek, hogy ne kapjon sokkot, mire a végére ér- Anya, a vége azért jó lett!)

Ázsia engem, személy szerint gyomron vágott- csúnyábban akartam írni, amelyben az orr szót használtam volna, de inkább moderálok-, de úgy rendesen. Ázsia nem Európa. Nem, egészen pontosan, Ázsia NEM! Európa!! Ázsia egy olyan embernek, mint én, aki soha nem járt még Európán kívül, első benyomásra bizony nem a mennyország. Hozzáteszem, nem voltam a legjobb hangulatomban a 24 órás út után, két nap alatt összesen nettó 3, repülőn, szakaszokban elkövetett rapid alvással, és a hátamon a hátizsákkal, aminek a súlya miatt mára úgy negyvenszer küldtem el magam a jóé[email protected]ámba, éhes voltam és igazán itt realizáltam, hogy bárhogy is érzem magam, mostmár ez van. Szóval a helyzet finoman szólva sokkolt így elsőre.

 

Először is a vízum ellenőrzésnél az előre beszerzett 60 naposom-legalábbis erre tippeltünk, hogy ez lehetett az oka, vagy nem tudom, talán a szemeim rossz állása-, úgy meglepte emberünket, hogy negyed órát töltöttem a pult előtt magamra erőltetett mosollyal a fejemen, ezt a párbeszédet lefolytatva:
– Meddig marad? (60 napos vízum a kezében)
– November 18-ig (..még jó, hogy előtte fél perccel megnéztem,- ez van a kilépős repjegyen, mivel ide csak úgy léphetsz be, ha már van jegyed kifele is, de mivel nekem amúgy nincs, mert egyrészt nem tudom meddig maradok, másrészt egyébként is lehet a vízumot hosszabbítani- nem teljesen értem, miért ragaszkodnak a repjegyhez-, de szerencsére van rá mód, hogy bérelj egyet teljesen legálisan, ami 24 óráig érvényes)
– Nyaralni jött?
– Igen.
– Dolgozni jött?
– Nem, nyaralni jöttem.
– Nászút? (bólint a másik pultnál álló barátom felé, akivel jöttem)
– Nem.
– A férje?
– Nem, egy barátom.
– A pasija (boyfriend)?
– Nem, egy barátom.
– Dolgozni jött?
– Nem, nyaralni jöttem.
– De nem fog dolgozni?
– (már röhögök) Nem, nem fogok dolgozni.
– Hány napig marad ?
– ([email protected], most teszttel?? Nem számoltam ki..) November 18-ig, 60 napon belül elmegyek.
Sokatmondóan rázza a fejét, csoda, hogy nem cicceg hozzá. Rohadtul nem akar csak úgy simán átengedni, én meg rendületlenül mosolygok, miközben ver a víz. Csigalassúsággal fogja végre a bélyegzőt, közben jelentőségteljesen átsandít a kollégájához és egy évszázadnak tűnő 40 mp alatt végre belenyomja az útlevelembe a pecsétet. A következő 30 mp alatt végre a kezembe kapom és magamra erőltetett nyugodt és lassú léptekkel elhúzok a pulttól olyan messzire, amennyire csak lehet.

 

Aztán a második, ami kicsit lehúzott – a 16+10 ámbár 70 kilósnak tűnő táskáimon kívül-, hogy úgy tűnik ez a hely az “üzletkötők” városa, itt mindenki el akar adni mindent, főképp szolgáltatást, például taxit. Na ilyet már láttam máshol is, na de ahogy ezt itt űzik, olyat még nem. Ha nem nézel rá, ha elismétled háromszor -20x- egymás után, hogy köszi, nem kéred, akkor emberünk addig követ, míg meg nem unod és beadod a derekad. Konkrétan csatlakozik hozzád vagy a társaságodhoz és egy ideig, mondjuk negyed óráig veled tart. Hát nem cuki? Hát mi kitartóak voltunk és rendületlenül vártuk az übert, mire emberünk belenézett a telefonba és közölte, hogy ide nem jön über, majd kiröhögött és végre otthagyott minket. Mondjuk majdnem elhittem, de úgy fél óra várakozás után megérkezett.

 

A többi pedig a kosz és szemét az utcán, a szagok, ami egyébként rájöttem, hogy a tipikus ázsia-szag, mert pont ugyanezt lehetett érezni gyerekkoromban az Orczy téri piacon. Szóval asszem ezt nevezik kultúrsokknak. Ha akkor ott van a tengerparton a már említett csónak, hazaevezek- de a táskám itt hagyom, az szentisten.

 

DE! Tudtam, hogy ez benne van a pakliban, úgyhogy számítottam rá, hogy lesz ilyen érzésem és azt is, hogy ez el fog múlni.

És szerencsére mára el is múlt. Hozzáteszem ezt a helyet, ahol első éjjel voltunk, ahhoz hasonlítanám, mintha külföldiként első alkalommal a Keletibe érkeznél, majd gyalog kéne eljutnod a Blaháig. Ezt a minap megtettem, így tapasztalatból mondom, hogy ha nem tudod, milyen érzés a kultúrsokk, tégy egy sétát arra, augusztusban, 40 fokban. Körülbelül annyira lehet reális képed az egész helyről, mint ebben az esetben. Szóval tudtam, hogy világosban, alvás után minden szebb lesz. És így is lett.

Ma már egy sokkal jobb helyen voltunk, kint a városból, Denpasar északi részén, rizsföldek közt, zöldben. Amikor megláttam végre a 12 km-re, és másfél órás kocsiútra -Igen! Nem csalás, nem ámítás, ami itt a közlekedésben zajlik, az valami döbbenet, de ezt most teljesen pozitívan mondom, mert engem kimondottan szórakoztatott az út. A kétsávos úton simán hárman mennek, kocsik, és mellettük milliónyi robogó szambázik, mint egy hangyabolyban a nagy bogarak meg a hangyák, így viszonylag lassan lehet haladni, de nagyjából konstans, hogy mész azért és nem állsz túl sokat. A robogókon egészen fura emberek és emberalakzatok fellelhetőek, az egyszemélyes, ámde óriási méretű szállítmányt hordó, és a két felnőtt- két gyerekes felállás közt mindenféle variációban, úgyhogy ezen még órákig elmoziztam volna szívesen -, szóval eltértem, de amikor megláttam a tájat, óriási kő esett le a szívemről és tudtam, hogy minden jó lesz. Meg kell találnom itt is a helyem és ez idő lesz. Lesznek majd nehéz napjaim is, amikor inkább lennék otthon a szeretteimmel, de bárhogy is lesz, TUDOM, hogy csak hasznomra lesz. És végülis ezért jöttem.

 

Ha érdekelnek az előzmények, kezdd itt az olvasást

 

A kép illusztráció, még sajátot nem nagyon lőttem.

15 Replies to “Megérkeztem – első benyomás”

  1. Andi, annyira bàtor vagy, hogy bele mertél ebbe vàgni! Komolyan mondom a mindennapjaim része leszel ezentúl, izgulok érted és kívànom, hogy minden úgy alakuljon ahogyan eltervezted!!

  2. Kitartás, jó lesz ez!!

  3. Imadlak olvasni csajos csak igy tovabb ne add fel!!

    1. ÓÓ, már nincs is miért:) És köszi!!

  4. A pultnál nem Villám volt a Zootopiaból? 😀

    Nekem épp nemrég mondták az új dolgokkal kapcsolatban, hogy “Akard jobban, mint amennyire félsz tőle.” És basszus! Itt vagy (mármint ott) és te ezt csinálod! Felnézek rád, Nagylány, pedig sokkal magasabb vagyok 🙂

    Ui.: Mama is örül neked! 😉

    1. 🙂 Nagyon köszi!
      Hát, ha tudtam volna, hogy mi vár itt, már rég itt lennék… nem sokára beszámolok;)

  5. Szentmihályi Csilla says: Válasz

    imádom 🙂
    kitartás mindenhez, a csótányosfogmosáshoz és hasonlókhoz a leginkább 🙂

    1. Nemsokára írok az elmúlt két napról és cáfolok mindent, amit az első benyomás után mondtam. A második benyomással helyreállt a világ és szerelmes lettem Baliba 🙂

  6. Hajrá Andi! Jó az írás, várjuk a folytatást… 😉

  7. Kiraly az iras stílus, nagyon varjuk a kovetkezo bejegyzeseket, amivel felbuzditasz minket (ahogy a SRL es Bori is tette) a kovetkezo par honapra amig mi is utazunk…utana kovetunk…irany SE Azsia. Remelem osszefutunk 🙂

  8. hehe, fognak még meglepetések érni:)
    mindig számolj és alkudj és figyelj 🙂

Vélemény, hozzászólás?