Leckék – azaz, mit tanított nekem Hellokitty

 

Mindenki nyugodjon le! Visszatért a vicces kedvem, most nem kell a zsebkendőket elővenni, a hétre ennyi volt a lelkizés. És most következhet az eheti bölcsesség.

 

Röviden elmesélem mit tanított nekem ez a fura kis kínai:

Először is, hogy egy igazi, vérbeli, orbitális pancserturista vagyok, hogy a gatyám otthagytam eddig a Supermarketben, amikor a közvetlen 10m-es sugaramban, 140 meg 200 Ft-ért kjóóóókat lehet enni. Na és ez miért van? Mert Ms.Európa nem eszik nemszép bódékban, mert hogy hogy néz ki, meg a hepatitisz, meg a hastífusz, meg az agymenés. Egyébként mindre van oltásom, csak agybajra nincs. No waaaaaay! Hellokitty rávett, hogy kipróbáljam és most verem a fejem a falba, hogy eddig holvoltam, micsináltam, mert, hogy a kaja ezekben atyaúristen isteni!!! Ráadásul vicc, hogy mennyire olcsó, szóval ájemveriszorri! Mindenkitől elnézést, akinek elvettem a kedvét a múltkori pénzügyi jelentésemmel. Ha nem vagy akkora megalúzer, mint én, hogy 3 hétbe telik, mire hagyod magad kicsit átitatni az itteni élettel, akkor a táplálkozási részt igen olcsón meg lehet oldani.

Megtanított, hogy kell nemet mondani. Bár ezt még nem próbáltam, de lenyűgözött, ahogy a pofátlanul magas árat nem fizette ki a napágyért, hanem olyan elánnal ellenkezett a beachboy-jal, amit előtte pont belőle, egyáltalán nem néztem ki. Mondjuk kíváncsi leszek magamra, de majd az lebeg a szemem előtt, hogy ha Ms.Visszafogottfélénkség megcsinálta, nehogy már én ne tenném.

Aztán még arra is, hogy ne legyek már egy begubózott, antiszocc [email protected], még akkor se, ha sokkal kényelmesebb, mint átverekedni magam a kommunikációs nehézségeken. Lehetek az, de akkor tényleg, mi a fenének vagyok itt?? Szarfejkedni otthon is lehet a szobádban, csak magadra zárod az ajtód, lekapcsolod a wifit és ennyi.
És itt most hangsúlyosabb mondanivalóm van, úgyhogy igyekszem nem elviccelni. Itt volt ez a lány a szomszédból. Láthatóan nem túl kommunikatív, félénk és közös hullámhossz már első ránézésre is nyista, ohne, nothing. Mégis nyitott felém. Otthon egy ilyen helyzetben általában mit csinálnék? Ügyet sem vetnék rá, sőt, jó nagy ívben kikerülném, hogy nekem erre se minimális időmet, se energiámat ne kelljen pazarolni. És mi van itt? Nagyjából megpróbálom körbeírni, hogy milyen volt ez a 2-2,5 nap. Hát kb. mint amikor a szüleid beraknak egy gyerektáborba, ahol nem ismersz senkit. Pontosabban mindenki ismer mindenkit, ti vagytok ketten, akik senkit, és egymásra utaltságotokban kénytelenek vagytok kommunikálni. Na most ez még megfűszerezve az én nem túl magabiztos angolommal, az ő kínai akcentusával, az én “kell ez nekem?” hozzáállásommal, az ő egyébként is Qnagy zárkózottságával. Ehh! Nem egy gördülékeny, izzadságmentes sztori. De érdemes volt belemenni, és a szűrőmet egy kicsit nagyobb lyukúra venni.
Mára már egész összenőttünk és meglepően kerek mondatokkal beszélgettünk, meglepően értelmes tartalommal rendelkező témákról. Nem mondom, nem bánom, hogy elment mostmár, azért ez a pár nap elég volt a kiképzésből és ideje az idegrendszeremet kiengedni, mert azért megdolgozta, egyem meg. Főleg, amikor tegnap egész nap itt ült a nyakamon, miközben én a gépemen csináltam a dolgaim, ő meg 3 percenként szakított meg valami információval, amit a telefonján dobott ki neki a kínai chatfal. Merthogy náluk ugye nincs Facebook, meg Insta, meg Youtube, meg semmi, csak valami komcsi néppárti chat app. Azért ez durva, manapság ezt olyan nehéz elképzelni, dehát ez van itt a nagyvilágban és erről tök jó tudni.

 

Szóval összefoglalva, mit tanított nekem Hellokitty?

 

Türelmet, elfogadást, befogadást, nem előre ítélkezni, türelmet, hogy az indonéz kaja Qjóó és Qolcsó, hogy a beachboy-jok mindig át akarnak verni, és a kínaiak is egyébként, úgyhogy érdemes velük vigyázni (ezt ő mondta), türelmet, nyitottságot, türelmet, hogy a kínaiak hidegek, de a turistákat komálják, hogy Sanghai-ban valami illegális olajat használnak az éttermekben és tök egészségtelenek a kaják, úgyhogy érdemesebb magadnak főzni, bár azt is megtanultam, hogy Sanghai-ban tuti nem akarok élni, türelmet, hogy azt hiszem eztán bárkivel találkozom, könnyebb lesz majd barátkozni, mert tuti, hogy könnyebb eset lesz, mint HKitty. Ja és türelmet.

Nagyjából ennyi.

Azt hiszem, megérdemlek egy virtuális hátba veregetést, hogy felülírtam az első leckét és hajlandó voltam minden nehézség ellenére nyitni és nyitottnak lenni. Hajrá magamnak a továbbiakra is!

9 Replies to “Leckék – azaz, mit tanított nekem Hellokitty”

  1. És tuti minden tejmentes!
    Változatlanul imádtam olvasni, ezt az írásodat is, azt hiszem veled fogom átvészelni a telet

  2. Nyírő András says: Válasz

    Az előzőhöz sajnos úgy érzem nincs jogom hozzászólni, bár elovastam és lett volna mit. A kedvesen feminista cím (Női percek) azonban visszatartott. Erre a bejegyzésedre én is csak annyit tudok mondani, hogy élvezet Téged olvasni. 🙂

    1. Köszi igazán! Naa, pedig megöl a kíváncsiság 🙂

  3. Na ez a beszéd! Nyitni kell, különben csak begubózól a sok új és érdekes kaland helyett.
    Helyi kajákat mindig érdemes kipróbálni, mert általában (mint meg is állapítottad) quva jók! 😉
    Élvezet olvasni téged, főleg ahogy egyre fejlődsz. Csak így tovább!

    Tipp: olyan kajáldákba menj, ahol sok helyit látsz, ott tuti jó és olcsó is! (lesd meg mennyit fizetnek, hogy ne legyél nagyon átverve) 😉

    1. Köszi és én is olvaslak ám! Hát ennél kevesebbet már nem is lenne pofám fizetni, főleg, hogy tényleg óriási, hogy mennyire jó kaják:)

  4. Én is elgondolkodtam azon, hogy vajon minek mentél te szupermarketbe, ilyet még egy Ázsiát megjárt bloggernél se olvastam ☺ Amúgy hajrá, és írj még sokat!

    1. Haha, hát mire megjárom, úgy néz ki, én se fogok 🙂 Nincs rá magyarázat, csak hogy pancserturista vagyok :))

Vélemény, hozzászólás?