Honvágy

Többen is kértetek, hogy írjak többet és igen, én is érzem, hogy kicsit elhagyott a lendület, talán tudom is, hogy miért. Nem akartam róla írni, de végülis ez is része az egésznek, így talán hitelesebb ha minden oldalát elmesélem.

Szóval pár hete, mikor itthagytam Canggut már nagyon vártam Ubudot, bevallom már kicsit untam magam itt, de most újra Canggun vagyok és ezt most innen írom.
Emlékeztem, hogy Ubud mennyire más hangulatú volt és vártam az új benyomásokat. Először jött is, aztán ahogy elmentem a kis szigetekre, ahol iszonyú jól éreztem magam, Ubud utána már nem adta ugyanezt. Nincs ezzel baj, nekem még nem jött el az Ubud-időm, és egyre inkább vágytam vissza a vízhez. Ráadásul, bár nekem nincs összehasonlítási alapom, de Ubud most egyáltalán nem tűnt nyugodt helynek. Mindenhol építkeznek ezért zaj van sok helyen, és rengeteg, rengeteg a turista. Talán én már sosem fogom látni olyannak, amiről a többiek meséltek.
Szóval valahogy kezdtem nem találni a helyem. Aztán ez gyűrűzött egyre beljebb (vagy kijjebb…vagy merre?), összejött valahogy minden, feszültség lett körülöttem és az egész katarzisaként 3 napra kiütött valami eszeveszett gyomorbaj, ami az egészet tetőzte. Hála a magas karácsonyi repjegy áraknak, mert különben már meglenne a jegyem hazafele. Szóval a honvágyat, vagyis inkább a kötődést Európához, Budapesthez, anyuékhoz, a barátaimhoz, a megszokott otthonos környezetemhez már eddig is sokkal erősebben éreztem, mint azt otthon hittem, de ez az egy hét eléggé feltüzelte. Jelenleg konkrétan szétrobbanok a honvágytól, de küzdök vele.

És hogy az egész miért küzdelem? Mert tudtam, hogy elfog jönni ez az érzés, de nem tudtam, hogy ilyen erősen. És tudtam azt is, hogy nem fogok engedni neki, ha eljön, mert nem azért jöttem el, hogy az első rossz érzéseknél, fogjam a cuccom és hazamenjek. Most keresem a helyem. Visszajöttem Canggura, a vízhez. Valamiféle biztos pont most ez, ahol már éreztem magam otthon egyszer. Hazudnék, ha azt mondanám, most is megtaláltam. Kint lakom a semmi közepén, akkora csendben, mintha a világ vége lenne. Ez néha megnyugtat, néha fojtogat. Nem csoda, engem, aki fél éve még nem bírt egyedül lenni otthon. Most képzem magam, terápiának veszem és hagyom, hogy dobáljon fel és le. És engedem, hogy érezzek, azt is amikor jó és azt is, amikor nem. Még mindig nem tudok sírni. Erre otthon jól kiképeztem magam.
Ubudon elmentem egy Healerhez.. azt mondta engedjem magamnak meg, hogy gyenge legyek. Most ezt próbálom kint a világvégén a semmiben. Kíváncsi leszek két hét múlva magamra, hogy mire jutottam ezzel az egésszel. Akkor fog megérkezni egy barátom és onnantól lemegyünk Uluwatura egy szörfös hónapra.

Utána egyelőre nem tudom, mi legyen. Az útlevelem lejár júniusban, így január 10-e után már nem variálhatok, onnantól, ha nem újítom meg Bankokban, akkor a vízumom lejárta után már csak haza mehetek. De ha átmegyek Bangkokba, akkor megújítom, Thaiföldön maradok egy ideig és aztán tavasszal kicsit hazamegyek. Azt, hogy utána hova tovább, még nem árulom el, de van egy hely, ami iszonyúan hív, Európán belül. Talán ott folytatom majd… talán nem.

Most pedig mondjátok el légyszi, mennyire hideg van otthon és ne is gondoljak rá, hogy milyen jó lenne most ott nekem.

8 Replies to “Honvágy”

  1. Nagyon átéreztem amit érzel!Fogadd meg egy öreg róka tanácsát.Ne hagyd hogy nőljön benned a feszültség az soha nem tesz jót!Tanulj meg sírni!Ez így hülyén hangzik,de hihetelenül oldja a bennünk levő görcsöket,ez egy szelep az emberben.és hidd el ,hogy működik…szorítok Neked

  2. Ja és pocsék idő van!:)

  3. Tudom kicsit furan fog hangozni amint irok …
    Nekem sosem volt meg honvágyam
    Nem volt igazi otthonom ahova vissza vágyhattam volna
    Csak keresgéltem (meg talán most is )a helyemet a világban
    Szerettem volna megtalálni azt a helyet ahonnan utazgat hatok ahova hazamehetek és honvágyam lehet
    Meg nem tudom hogy itt Ausztráliában megtaláltam -e a helyem meg tapasztalgatom
    De en szeretnek egy ilyen érzést érezni egyszer “hogy hiányzik az otthon ”
    Thaiföldön kb 7 szer voltam és sosem bántam meg mert az első utam óta szerelmes lettem valamibe amit az a hely és a környezet ad és mindig más arcát mutatja mindig más és újabb élmények érnek ott minden nap mosolyogva ébredtem
    Talán nekem az az a hely ahova ” honvágyam ” van és mindig vissza vágyom
    Azt hiszem gyorsan túl lépsz majd ezen az időszakon mert újabb élmények kalandok várnak rad
    De ez is beletartozik persze 🙂
    Erős vagy és ezt is átvészeled!
    Talán az egyedüllét is hozza ki belőled nem tudom .
    Hat ennyi bocsi hogy nem tudtam segíteni ;(
    sok puszi

  4. Hát én Magyarországról nem tudok, de Vietnámban jó idő van Hanoi körül. 🙂
    Honvágy jön és megy általában. Valamikor egy jó hosszabb skype beszélgetés segít, valamikor inkább az, ha elmegy az ember valahová és találkozik másokkal. Ember és helyzetfüggő.
    Próbálj meg közelebb kerülni a helyi kultúrához, emberekhez, hátha segít. 😉

  5. Az otthon ott van, ahol boldog vagy. Nem számít, melyik pontján vagy a Földnek, ez egy csodás bolygó, èlvezd ki èleted minden pillanatát! Egy mosolyban, egy hullámban, egy madárcsicsergèsben is meg lehet találni az örömöt. Ne bánkódj, csak èrezd jól magad ott ahol vagy, ott amikor vagy! 😉 Btw. most jöttem vissza Skóciából 3 nap után, naggggyon hideg van, sötèt s Nyugat-Magyarországon elvileg havazik is. Szívesebben lennèk most a melegben ott helyetted 😛 Üdv. Budapestről!

  6. Oooooo kitartás!
    Hidd el, úgy lennél ezzel a hazateressel mint a Madagaszkár mesében a pingvinek, mikor kiszálltak a sarkkörön ahol k……a hideg volt (mint most itt kb.), már szálltak is vissza a hajóba!
    Az vigasztaljon, hogy itt annyira depressziós az idő, hogy nekem meg minden áldott nap az jut eszembe, hogy lehetne elsunnyogni ezt a telet, v. mi meleg helyen:))))
    Pedig eskü boldog életem van, de ez azért eleg lehangoló!
    Szóval kitartás!!!!!!!!

  7. Andrea Marosvölgyi says: Válasz

    Koszonom mindenkinek! Ne aggodjatok, mar jobb is, attol is, hogy leirtam… es elkepzeltem, ahogy hazacuccolok, harom napig malmozok a szobamban, mert utalom a rossz idot, majd verem a fejem a falba, hogy hogy es minek kerultem vissza. Majd nyaron:) De azt mar alig varom!

  8. Szentmihályi Csilla says: Válasz

    hazajönni bármikor hazajöhetsz 🙂 még ne tedd 🙂

Vélemény, hozzászólás?