Hogyan váltsd valóra az álmod lépésről lépésre?

 

Mindenki vágyik, álmodozik dolgokról, amik aztán vagy valóra válnak egyszer, vagy örökre a felhőben maradnak. A nyakamat rá, hogy bármekkora legyen ez az álom, elérhető, ha igazán, tényleg szívből szeretnénk.

 

Egyesek spirituálisabban közelítenek hozzá, például a vonzás törvényében hisznek ezerrel- a Titok óta nagy divat ez-, míg vannak, akik ettől teljesen elzárkóznak és csak a racionális, kézzel fogható dolgokban bíznak, azaz a cselekvésben.
Egy biztos -legalábbis szerintem-, hogy egyik sem működik a másik nélkül.
Nevezhetjük ezt vonzás törvényének, vagy teremtésnek, vagy bárhogy, nem kell ahhoz nagyon spirinek lenni, hogy belássuk, ha valamit nagyon-nagyon szeretnénk, abban hinnünk kell, hogy megvalósulhat.

 

YOU CAN DO IT

Megfordítva, amikor tényleg igazán vágyunk valamire -legalábbis nálam ez így működik-, annyira, hogy szinte benne élünk, érezzük, mintha már megtörtént volna, vagy most is épp történne -önkéntelenül is forog a film-, az hozza magával azt is, hogy magától értetődően, sziklaszilárdan hiszünk benne. Amikor ez az érzés ennyire erős, akkor fogunk érte mindent megtenni, mindent elkövetni, azaz csinálni, hogy megvalósuljon. És akkor máris elértünk a racionalitáshoz.
Azaz ahhoz, hogy nem elég csak lótuszülésben összeráncolt homlokkal borzasztóan koncentrálni -bár egyes szinteken már lehet, hogy ez is elég. Például Buddhának tutira működött-, hanem igenis tennünk kell érte, és csinálnunk a dolgunkat lépésről lépésre, ami végül elvezet a célunkhoz. És hopp, már nem is álmot mondtam, hanem célt, feltűnt?

 

Nem vagyok szakértő, így csak a saját példámon tudom megmutatni, hogy nálam ez hogyan működik, hogy, hogy váltottam valóra én a legnagyobb álmom.

 

1. Először is TUDD MEGFOGALMAZNI, HOGY MIRE VÁGYSZ!

Ez nem is olyan egyszerű!
Esetemben sem onnan indult például ez az egész, hogy egyszer csak kipattant a fejemből, és egy teljesen kirajzolódott képet láttam a lelki szemeim előtt arról, ahogy egy hátizsákkal, egyedül, a világ túlvégén, kócosan, smink nélkül bóklászok, hanem voltak érzéseim, hiányérzetem, vágyódásom valami felé, ami akkor hiányzott az életemből.
Bezárva éreztem magam a lakásba, mivel ugyanott dolgoztam, ahol laktam már évek óta. Már nem motiváltan ébredtem reggelente, hanem ugyanúgy, mint régen, amikor már nem szerettem a munkám -meg a sulit- és már vasárnap összerándult a gyomrom a hétfő reggel gondolatától. Akkor tudtam, hogy vége, valami más meló után kell néznem.
Voltak futó ötleteim, de egyiknél sem éreztem a megkönnyebbülést, nem éreztem, hogy megtaláltam, amit kerestem. Hát meg kellett tudnom, hogy mit keresek.
Próbáltam megfogalmazni magamnak, hogy mit szeretnék, mi az az érzés, amire vágyom. És egyszer csak Svédországban megvilágosodtam: utazni szeretnék, azaz utazva élni szeretnék. Ám ez még csak a nulladik lépés, akkor még ez egy nagyon távoli álomkép volt egy jó messzi felhőben és még fogalmam sem volt, hogyan fogom megvalósítani.
Aztán jöttek a jelek, amik utat mutattak. Mert azok mindig jönnek, csak figyelni kell, nagyon!

Figyelj az érzéseidre!

 

2. KERESD AZ UTAT, a lehetőségeket A MEGVALÓSÍTÁS FELÉ!

Amikor már megvolt a kép a lelki szemeim előtt, hogy mit szeretnék, mi a cél és az annyira szilárd volt, hogy hetek múlva vagy a nehézségeket mérlegelve sem tudtak eltántorítani, akkor tudtam, hogy megtaláltam, amit kerestem.
Tudat alatt próbáltam, ha csak kicsit is megvalósítani belőle, mivel az még messzinek tűnt, hogy így élhessek. Folyton azon járt az eszem, hogyan mehetnék minél többször csak kis időkre el. Aztán végül olyan gyorsan jutottam el odáig, hogy megvalósult, hogy már nem is jutott sok idő a kisebb utazásokra. Mivel folyton ezen járt az eszem, sokat olvasgattam a témában és így jutottam el a két legnépszerűbb magyar utazó blogger lány oldalára, ahol aztán a rengeteg inspiráció mellett gyakorlati dolgokat is találtam, ami iszonyú nagy segítség volt ahhoz, hogy számomra is megvalósíthatóvá váljon ez az életforma.
Azaz, hogy kitisztuljon a kép, hogy hogy tudok majd eljutni az álomtól a megvalósításig.

Keresd a megoldásokat, amik eljuttathatnak az álmodig! Ne csak a képzeleteddel játssz, hanem kezdd el keresni!

 

3. És most fejezd be a szimpla észjátékot és KEZDJ EL CSINÁLNI! Lépésről lépésre!

Tudtam, hogy mit kell tennem, pénzt szereznem arra az időszakra biztonsági tartaléknak, amíg majd rendszeresen tudok pénzt keresni, útközben is. Persze ehhez azt is ki kellett találnom, hogy mi lesz majd ez a tevékenység, és ahogy megvolt, elkezdtem arra gyúrni. Tulajdonképpen ez lett a legfontosabb projekt, amellett, hogy előteremtsem azt a pénzt, amivel pár hónapig kihúzhatom.
Na, ez volt a sarkalatos pont, mert ehhez fel kellett számolnom a teljes itthoni életem, eladnom mindenemet, és a legnagyobb elhatározás ehhez kell, mert onnantól már nincs visszaút. Azt hittem, hogy rossz és nehéz lesz, de nem volt az. Egyáltalán nem volt nehéz. Sőt!
Nem mondom, hogy soha nem ijedtem meg a döntésemtől, például az első nap, amikor a körülöttem lévő tárgyak jócskán megcsappantak, na akkor egy kicsit, de ez egyébként is egy hullámvasút. Senki nem hiheti, hogy ez másoknak simán megy. Otthagyni a bázist, ami tele van fix pontokkal, egy újért, egy teljesen ismeretlenért, nem gyerekjáték. Teljesen normális egy kis pánik.
A furcsa az volt, hogy azt hittem fájni fog megválni a szeretett tárgyaimtól, de egyáltalán nem volt az, inkább iszonyú megkönnyebbülést éreztem. Ez egy tök érdekes dolog, hogy ahogy engeded el az előző életed fix pontjait, annál könnyebb leszel és annál simábban sodródsz az új felé.

Engedd el a félelmeid!

 

4. Tedd a dolgod lépésről lépésre és NE FÉLJ!

Ahogy teszem a dolgom, intézem az utazáshoz szükséges ügyeket: orvosok, oltás, jogsi, vízum, stb. és pipálom ki a listán az elrendezendő dolgokat, annál inkább erősödik bennem a vágy, annál inkább várom, hogy végre útnak induljak. Minél inkább ebben élek már, úgy egyre kisebb a félsz bennem és egyre erősebbnek érzem magam a rám váró feladatokhoz. Hiszen, ahogy teszed a dolgod, nap, mint nap, az is erősít. Erősíti a hitet önmagadban, mert képes voltál belevágni, képes vagy tenni a lépéseket -ami egyébként eléggé fárasztó-, és képes vagy végigvinni egészen a célodig.

Meg tudtad csinálni!

 

Eleinte még el tudtak bizonytalanítani a bizonytalankodók a kérdéseikkel, a kételyeikkel, hogy “Háát, jó bátor vagy, nem félsz? Én félnék!”, “Bátor vagy, hogy csak úgy kimész a semmire…”, ” És mi lesz, ha nem jön be?”… de ma már csak mosolygok ezen, hiszen fogalmuk sincs, hogy mire az ember elér idáig, már mennyi mindenen van túl és menet közben már mennyi mindent tanult. Önmagáról. Arról az egyetlen személyről, aki felelős lesz azért, hogy a dolgok jól alakuljanak majd mindig.

Mostmár inkább jól szórakozok, amikor látom a döbbenetet és direkt ráteszek egy lapáttal. Amikor megkérdezik, hogy na és ott mit fogsz csinálni?, csak vállat vonok, hogy “hát nem tudom, majd szörfözök… majd lesz valami”

Ne hagyd, hogy eltántorítsanak, hogy a környezeted a saját félelmeit pakolja rád! Ne érdekeljen mások elvárása! Ez a te életed, a te álmod! KEZDD EL! VÁLTSD VALÓRA!

 

Itt olvashatsz azokról, akik nekem segítettek

Vélemény, hozzászólás?