Hitelesség

Ez az egyik legmeghatározóbb szó a szótáramban mostanában. Több okból is. 

Például ez volt az egyik legnagyobb félelmem az elmúlt időben.

Amikor belevágtam a coachingba az járt a fejemben, hogy mit fognak gondolni mások, az ismerőseim: hogy voltam személyi edző, meg volt a Room, aztán abból kifüstöltem, jött Bali, aztán viszonylag csend volt körülöttem, nem is írtam, nem is nagyon történt velem semmi. (Azon felül, hogy egyébként egy régi álmom éltem, hely- és időfüggetlen munkám volt, amit végezhettem volna bárhonnan a világról, ha épp arra vágytam volna, és egy olyan projektben dolgozhattam, amit itthon sokan nem is értenek, hogy mi. Szabad voltam teljesen és tulajdonképpen a hülyére dolgozott személyi edző időszakomban pont arról álmodtam, amit az elmúlt 3 évben éltem.) Aztán jött a fotózás-szerelem, amit nagyon gyorsan kipörgettem azzal, hogy elkezdtem munkaként csinálni, és így kiveszett belőle számomra az élvezet. De azért mégiscsak fotózhattam a Men’s Healthnek, ami röpke fél éves pályafutás alatt nem olyan rossz szerintem… 🙂

Szóval sokszor nem tudtam mit kezdeni azzal a gondolattal, hogy ez vajon kívülről hogyan festhet. Hogy mindig valami más vagyok… aztán ezt a félelmet szép lassan elengedtem. Hogy miért? 

Az elmúlt évek elég sűrűn osztották a lapokat arra, hogy foglalkozzak az önismerettel és én nem is voltam rest. És ha írtam róla, azt mindig a lehető legpuritánabb őszinteséggel tettem. Ezáltal elég szépen végig lehetett követni a küzdelmeim saját magammal, egy bizonyos mélységig.

Az üzleti bukásomról nem sokat lehetett tudni, egyrészt mert gyűlöltem még a gondolatát is és nagyon sokáig nem dolgoztam fel, másrészt mert az ember (vagyis én) nem nagyon dicsekszik az ilyesmivel. Leírni most sincs kedvem, viszont itt egy videó, ami Bólya Imre Karizmatikus Előadó tréningjén készült. Ebben legalább azt is megnézhetitek, hogy a nyilvános beszédben mennyit fejlődtem (vagy nem). Hozzáteszem, tök csalódott voltam magamban, mert a többieken sokkal nagyobb fejlődést láttam, aztán rájöttem, hogy tök hülye vagyok… nekem már az is nagy lépés volt, hogy egyáltalán ki mertem állni oda, és végig mondtam, amivel készültem. (Amikor az a nagy hatásszünet van, ott nem meghatódtam ám a saját sztorimon, hanem annyira izgultam, hogy totál elfelejtettem a szövegemet)

Szóval jött a mastermind, amiről mesélek, és ami egyébként „csak” egy vállalkozói kurzus, és az elején még nem is nagyon volt meg a One Thing-em. Aztán szép lassan kialakult a fejemben, hogy hol találkozik ez velem. Hol vagyok én ebben hiteles. 

Iszonyú sok tudást is kaptunk, amellett, hogy nekem konkrétan megváltoztatta az egész életemet. Mert megváltoztatta a mindsetem. Mert nem hagyott benne maradni a komfortzónámban, ahogy azt két éve tettem, mert nem hagyott visszafordulni a nehézségeknél, mert átpréselt a legszarabb helyzeteken is, úgy, hogy utána egy kicsivel mindig több lettem. Nem volt könnyű… haha, nem könnyű??.. kibtt szar volt néha… még most is az sokszor és azt mondják, hogy ez mindig így is lesz. Vállalkozóként mindig lesznek kellemetlen kötelességek, kínos beszélgetések, nyomasztó feladatok, ez sosem múlik el, csak elfogadod ezt az érzést és megtanulsz együtt élni vele. Szívóssá tesz. Képes leszel profiként csinálni a dolgod és szembenézni a nehézségekkel, mert tudod, hogy az a célodhoz vezet. 

Ha anno, még személyi edzőként én találkoztam volna ezzel, teljesen új perspektívát adott volna az életemnek. Engem iszonyúan kiégetett, hogy csak ösztönösen működtem, hogy semmit nem tudtam, hogy miért teszek, hogy nem volt tervem, célom, csak a mókuskerék, és a túlélés tartotta a vállalkozásom életben. Tudom, hogy a legtöbb vállalkozó ugyanígy működik, hogy ugyanezt a mókuskereket hajtja, és csak az idő a kérdés, hogy ki meddig bírja. Tudom, hogy hol vannak a buktatók, mert már számtalanszor belebuktam. Tudom, hogy mi a csapdája annak, hogy a magad ura vagy, de nem vagy a helyzet ura… ösztön-vállalkozó vagy, szerelem szakmával és sodródsz, amíg ez a szerelem kitart. Aztán belefulladsz vagy pályát váltasz.

Szerintem ez a félelmetes. Nem beleállni egy döntésbe, hogy most végre akkor mindent megteszek, hogy megvalósítsam, amiért vállalkozó lettem. Hogy tényleg szabad legyek, minden tekintetben.

Ahogy a videóban mondom, szerintem én ebben vagyok hiteles. Abban a mentalitásban, ahogy a bukásaimat végigmenedzseltem, és abban, hogy másoknak ebben segítsek, hogy ők már ezeken ne kelljen, hogy átmenjenek.

Én már ezeket bőven megfizettem. És úgy tűnik meg is fejlődtem, mert a következő Bosslife Mastermindban már én is mentor lehetek és másokat segíthetek.

Vélemény, hozzászólás?