A Gyakran Ismételt Kérdések

 

Mióta publikáltam a tervem a környezetemben, rengeteg kérdést kaptam rögtön az elképedés, az elcsodálkozás és a mély döbbenet után, hol egy verbális vállon veregetés, hol egy értetlen “neked tuti elmentek otthonról” pillantás kíséretében. Nyilván mindenkit ezek a kérdések izgatnak leginkább, kit azért mert titokban ő is erre vágyik, kit csak szimpla kíváncsiságból:

 

Na és mit fogsz ott csinálni?

Erre mindig visszakérdezek, mert sejtem, hogy nem a “szörfözni-napozni-naplementét fotózni-delfinekkel pancsolni-majmokkal fogócskázni” válaszra várnak, hanem arra gondolnak, hogy miből tervezek megélni. Az életem kiárusításával úgy fél évre elegendő pénzt sikerült összeszednem (értsd úgy: mindenemet eladtam a díszpárnáktól kezdve, a képeken át, a ruháimig. Ez  biztosíték is arra, hogy nem gondolom meg magam, mert nem maradt téli ruhám), ami azt jelenti, hogy az elkövetkezendő hónapokban igencsak low-budget üzemmódban kell nyomnom, hogy minél inkább kitolhassam ezt az időszakot.
Ezalatt az idő alatt pedig az előbb felsorolt tevékenységek mellett azt tervezem, hogy számtalan olyan skill-re teszek majd szert, amit aztán a világ bármely pontján pénzre – ételre, szállásra- lehet váltani.

Ezek nyilván online végezhető munkák, amikhez nem kell egy helyben lenni. Először is az angolomat perfektre kell csiszolnom, mivel ezeknek a projekteknek leginkább angolul van piacuk és/vagy nyilván ilyen területekre érdemes dolgozni a fizetség mértéke miatt. Emellett azok az anyagok is angol nyelven elérhetőek a legnagyobb mennyiségben és minőségben, amikből tanulni lehet.
Rengeteg hasznos online kurzus található a neten, amiről, majd ha jobban benne leszek, írok még részletesebben.

Ezen felül már másfél éve dolgozunk egy foodblogon, ami lassan kezdi meghozni a gyümölcsét –www.lowcarblab.com-, emiatt pedig úgyis rengeteg kell tanulnom és kutatnom, hogy minél inkább jó legyek benne, ami hoz magával egy csomó olyan tudást, amit később külön-külön is tudok hasznosítani.

Meg “kell” tanulnom fotózni is például, mert ezentúl saját magamnak kell majd készítenem a kajafotókat -az hagyján, de meg kell tanulnom főzni is- , amit eddig itthon profik csináltak. Mármint a fotózást, a sütiket én produkáltam. Meg persze az utazásról is szeretnék olyan fotókat és videókat készíteni, amit aztán nem csak a családra meg a szomszéd nénire tudok rátukmálni.

Nem utolsó sorban pedig szeretnék írni, amit ezen a platformon lehet gyakorolni bőven és az utazás apropót is biztosít hozzá dögivel, remélem legalábbis. Van az a mondás backpacker-körökben, hogy vagy egy jó napod lesz, vagy egy jó sztorid. Akkor most nem tudom, mit kívánjak magamnak!?

És ha akkora lúzer leszek, hogy ebből semmi sem jön be, akkor aligátorokat fogok sétáltatni pórázon valami lápvidéken, koszt és kvártélyért cserébe… és kiadok egy könyvet a “Hogyan ne menjetek világgá” címmel.

ÁMEN

 

És meddig maradsz?

Nem tudom. Ameddig csak lehet. Mint említettem, az első pár hónapban tervezem megalapozni a többit, nagyjából egy helyben, Balin. De ha tudok, már ezalatt az idő alatt is szeretnék csatangolni és ha sikerül a tervem, akkor nagyjából fél év múlva felcsapom a 60 literest és nekivágok a nagyvilágnak. Persze szeretnék visszajönni Magyarországra. Látogatóba a családom, a barátaim és Budapest miatt. Mert egyébként szeretem. De tényleg!

 

Miért pont oda?

Hm… Hát, mert miért ne? Na jó, Baliról eddig még mindenkitől úgy hallottam, aki járt ott, hogy annyira más és csodálatos és lebilincselő és… , hogy egy ideje már direkt kerülöm az ilyen fórumokat, mert már kezdtem attól félni, hogy olyan nagyok lesznek az elvárásaim, hogy a végén ott állok majd a hátizsákommal a világ végén és akkorát fogok csalódni, hogy miután kitoporzékoltam magam, a legközelebbi csónakkal hazaevezek. De mindenesetre Bali [email protected]@ hely és amellett hogy olcsó és a tartalékom itt nem csak 2 hónapra lesz elég, ahogy mondjuk Európában lenne, eléggé fel van készülve a külföldiekre. Értem ezalatt azt, hogy fellelhető itt-ott wifi és ha muszáj még co-working iroda is, ami most eléggé basic a terveim véghezviteléhez.

És mert közel van Ausztrália, Új-Zéland és a Fülöp- szigetek és Raja Ampat -amit fogadjunk, hogy egy csomóan nem tudnak, hogy mi fán terem, de remélem nemsokára megmutathatom- és Japán és Vietnám és még Hawaii is közelebb van, mint innen. Na, például ezért.

 

És egyedül mész?

Egyelőre nem egyedül, mert egy barátom -akivel a blogot csináljuk- is jön legalább karácsonyig, de egyébként egyedül tervezek utazni. Bármekkora is az arcom, hogy én ugyan nem félek, azért az elég nagy segítség az elején, hogy nem leszek teljesen egyedül 12 ezer km-re a biztos pontoktól, pláne, hogy ez elég nagy lépés ahhoz képest, hogy egy éve még a lakásban sem bírtam megmaradni egyedül.
Egyszer tapasztaltam már, milyen egyedül utazni, igaz az egy kicsit kevésbé volt bátor dolog, mert csak 4 napot töltöttem Kőszegen (nem röhög!), de életem egyik legjobb 4 napja volt. Már ott is annyira intenzív volt a szabadság-feeling, hogy nem kellett alkalmazkodnom senkihez, és minden egyes percben azt csináltam, amit én akartam, hogy egyelőre elképzelni sem tudom, milyen lesz ugyanez majd kint a nagyvilágban, de tuti, hogy jobb, mint például betépve ejtőernyőzni -most ez a kép ugrott be a szabadság-feelingre asszociálva, pedig esküszöm, még nem csináltam.

 

Nem fognak hiányozni az itteniek?

De, biztosan fognak. De már van skype, meg minden egyéb, amin egészen intenzíven lehet kapcsolatot tartani, úgyhogy ettől nem félek. Ma például azt álmodtam, hogy azzal, hogy elmegyek, megszűnnek olyanok lenni a barátságaim, amilyenek voltak. Választanom kellett, hogy vagy maradok és megmaradnak ezek a kapcsolataim ebben a minőségükben, vagy elmegyek, de akkor ezeket elveszítem. Nagyon szar érzés volt, majdnem sírtam. De felébredtem és leesett, hogy ez hülyeség és csak álmodtam.
Szóval nem hiszem, hogy a kapcsolataimon változtatni fog, hogy nem vagyok helyileg itt. Legalábbis a fontosakon. A többi pedig nem számít.

 

És a Nr1 kérdés: Nem félsz?

Igazából nem, nem félek. Nem mondom, hogy sosem éreztem kis bizonytalanságot sem, na nem abban, hogy menni akarok-e vagy sem, hanem csak egy kis parát az ismeretlentől, de ez ilyen, kicsit hullámvasutas.

IZGATOTT VÁRAKOZÁS-ÚÚDEKVAJÓHELYENLESZEK-ÚÚNEMKELLKORÁNKELNEM – pfff, jézusomavilágvégénleszek – JUHÚÚÚMEGTANULOKSZÖRFÖZNI-SZABADSÁGLESZSZERELEM – basszus, nem leszek itthon karácsonykor – JUHÉJJJAVILÁGLEGJOBBHELYÉNLESZEK-VILÁGOTLÁTOK-AZTCSINÁLOKAMITAKAROK – uhh, remélem nem halok éhen, és nem fogy el a pénzem idő előtt”.
Na szóval kérem, hát ez ilyen.

 

DE!
Egy dolog lenne igazán ijesztő: ha nem mertem volna meglépni, ha a félelmeim vissza tudtak volna tartani, ha gyáva lettem volna megvalósítani az álmaim.
Na, ebben az esetben félnék attól a pillanattól, amikor majd egyszer el kell számolnom az életemmel, saját magammal szemben.

 

Naugye!

 

4 Replies to “A Gyakran Ismételt Kérdések”

  1. Sok sikert.

  2. Marosvölgyiné V. Aranka says: Válasz

    Tulajdonképpen bármennyire is fáj a szülőnek, nagyon büszke vagyok rád, hogy meg merted lépni, nem futamodtál meg. Én ettől ezerszer kisebb dolgokat sem mertem megtenni az életem során. Anya

  3. sok sikert, izgatottan varom a tobbi beszamolot..

Vélemény, hozzászólás?