És végül minden összeáll

 

Eljött végre a nap! Muszáj leírnom mit érzek, hogy mindig emlékezzek rá,-enélkül ez nem garantált-,lehet a balinéz levegő majd a memóriámnak is jót tesz. Egy kicsit lehet, hogy ez most túl érzelmes lesz, mert jelenlegi lelki állapotomban kevésbe tudom felülvizsgalni a “nyálindexet”.
Szóval kéne valamiféle összegzés , mert az út nem ma kezdődött, már tart egy ideje, de kétségtelen, elértem egy kaput.

 

Viszonylag árkos-bokros volt, de minden perc megérte. Minden erőfeszítés, minden tárgy, amit azért adtam el, hogy ma itt lehessek. Most arra gondolok, milyen felesleges volt aggódni, bár biztos ezek is kellettek ahhoz, hogy ebben a percben hálás lehessek. Mert az vagyok. Elsősorban magamnak, hogy sosem hagyom magam. Kivételesen örülök, hogy makacs és állhatatos vagyok és hogy ennyire fontosak számomra az álmok, mert minden egyes fontos állomására az életemnek ezek vittek el. Ezért költöztem egyedül Pestre 18 évesen, lett saját lakásom 21 évesen, lett saját üzletem 26 évesen, és ezért voltam képes ezt mind felrúgni és hallgatni a szívemre, most 31 évesen. Mert tudom, hogy jól teszem és bízom az érzéseimben.

Voltak hibás döntések is és azokat is letörlesztettem. Ezeknek épp akkora szerepük volt, mint a jóknak és mind egyfelé, ide vezettek. Tudom, hogy a csomag része és sosem bántam meg. Sőt nyertem is vele. Akkor vettem ezt a rózsaszín napszemüveget, amit nem veszek le, bármi történjen. Ez nem azt jelenti, hogy ostoba módjára mindent, ami eszembe jut, eszetlenül követek, hanem, hogy képes vagyok végül a jót kiszedni a kosárból, bármennyire is mélyre kell nyúlni, mert az életnek csak így van értelme. Nem tudunk csak jó döntéseket hozni és mindig jól cselekedni, de a lényeg mindig abban rejlik, hogy ezt hogyan éljük meg. Minden okkal történik és végül mindig minden jól alakul. Ez a “vallásom” és egy templomba járunk John Lennon-nal :

Everything will be okay in the end. If it’s not okay, it’s not the end.

Vélemény, hozzászólás?