Canggu-i tapasztalataim – mennyi itt az annyi

 

Na ideje volt, hogy valami hasznosat is írjak, úgyhogy íme egy kis összegzés eddigi tapasztalataimról, konkrétumokkal.

 

Szóval, a hely, ahol már lassan két hete táborozok, az Canggu, azon belül Echo Beach. Ez a nyugati parton van és lévén tengerparti rész, viszonylag drágább is, mint úgy általában Bali. Pláne szezonban, aminek lassan vége szerencsére, de mondjuk addigra valószínű már nem leszünk itt. Először hulla szerelmes lettem a helybe, aztán mostanra kicsit alábbhagyott a lángolás, ami köszönhető gondolom a megszokásnak, meg, hogy mentalitásban egy kicsit kevésbé támasztja alá az elvárásaimat. Na ugye, semmilyen előítélkezés nem hasznos, még a pozitív sem. Kevésbé érzem nyitottnak az embereket, mint például Ubudon, de ez attól is lehet, hogy itt a nagy többség külföldi. A co-workingben mindenki magával, a saját dolgával van elfoglalva és eléggé távolságtartóak érzékelésem szerint. Jó, persze én sem bratyizok fűvel-fával, ami köszönhető az alap természetemnek, amin persze igyekszem lazítani, meg annak, hogy az angolom egyelőre nem épp szépirodalmi. Ezzel ellentétben Ubudon 4-en siettek kérés nélkül a segítségemre az utcán, amikor nem tudtam a motorom ülését kinyitni, hogy tankoljak. Bár 5-ünknek sem sikerült, de azért ez számomra eddig sehol nem tapasztalt élmény volt.

A helyiekhez kötődő érzéseim vegyesek, de inkább a pozitív irányba hajlik. Kedves általában mindenki, de itt néha azért az az érzésem, hogy ez érdekből történik. Hozzáteszem, voltam már sok helyen, akár Budapesten is, ahol még érdekből sem ment. A gazdaság politikájuk például elég rugalmas, értem ezalatt, hogy viszonylag gyorsan alkalmazkodik a körülményekhez. Például felfedeztem, hogy a szemben lévő kekszes boltban van zsírszegény tej, úgyhogy nagy boldogságomban vettem kettőt is. Mondanom sem kell, két nap múlva már drágább volt, de a néni nagyon kedvesen, széles mosollyal vár mindig. A másik példa erre az önkényes jegyszedők a parton, akik a motorosoktól húznak le némi pénzt belépti díjként. Jóó, 2000 rúpiát, ami 40 Ft, szinte vicc, de mondjuk még egyszer sem találta el a bácsi a visszajáró pontos összegét. Na és mióta rájött, hogy mindenki 100 m-rel előbb rakja le a motorját, azóta kijjebb helyezte a székhelyét. Szóval, ha külföldi vagy, nem úszod meg annyi pénzből, mint egy helyi, pláne, ha hozzám hasonlóan pancser vagy alkudozásban, de hát ez van, belefér.

A kaja is viszonylag széles spektrumon mozog. Vannak helyek, ahol egész olcsón, mondjuk már 800 Ft-ból meg tudsz reggelizni/ebédelni/vacsorázni, de az adagok ennek megfelelőek is. Nekem simán elég, de egy megtermettebb pasinak már kevésbé. És vannak a menőbb helyek (Malu Bowl, Milk and Madu, ezeket nagyon szeretjük), ahol azért ugyanúgy otthagysz 2-3000 Ft-ot, mint kb otthon, de legalább a minősége perfekt, nem nagyon tudsz hibázni. Itt rosszat még nem ettem, sőt! Néha lehidalok, annyira jó kaják vannak. Ja és a kókusz (young coconut), a kihagyhatatlan általában 400 Ft-ért, de a szállásomnál 240, juhéééj!
A kekszes boltokban (azokat nevezem így, amik minden 100 m-en vannak, mert itt kb ezeket lehet kapni: keksz, cukros üdítő, az a forró vízbe áztatós tésztaféleség, csoki meg víz) én csak vizet szoktam venni, amiből a nagy, másfél literes 100 Ft. A Supermarketek, amik meg nekünk, külföldieknek vannak, [email protected]ás drágák, de tényleg. Lévén, gondolom import cuccok, de még akkor is. Biztos Ausztráliából importálják, vagy Hawaiiról… Tej 4-500 Ft, joghurt 1 literes 1600, müzli 1600, felvágott…azt nem is tudom, de azért nem vettem, mert szégyen, milyen drága volt. Szóval átkozom azt az elkényeztetett európai gyomrom, meg a kávéfüggésem. Jahhh! És leszoktam az édesítőről! Óriási teljesítmény, most egy kis tapsot szeretnék! Néha azon gondolkozom, vajon milyen hatása lesz, ha majd teljesen kiürül a szervezetemből a fenilalanin…

A benzin, az teljesen rejtélyes. Ha az Absolute-os üvegből veszed az útszélén, akkor 10 és 20ezer rúpia közt tudod beszerezni literenként, ez 200 és 400 Ft. Ha véletlen találsz egy benzinkutat, mint például, amikor Ubudról motoroztam le ide Cangguba, akkor 18000-et fizettem a teli tankért, ami 360 Ft, plusz, amennyivel át akart verni a kutas, de résen voltam és nem sikerült neki.

Az átverésekről. Nos, a helyzet az, hogy egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez valóban szándékos, rosszindulatból elkövetett átverés. Ami ezt a gyanúm indokolja, hogy saját magukat kb. pont annyiszor sikerül átverni, mint mondjuk ahányszor engem próbálnak. Szerintem egyszerűen nem nagyon tudnak számolni. Ezt mondjuk nem bánom, ha visszagondolok a vízumom esetére (lásd itt),. Nem tudom, emlékeztek-e még, hogy én szeptember 13-án teljes magabiztossággal állítottam a pultnál, hogy a 60 napos vízumommal november 18-ig tervezek maradni és ezt sikerült olyan önbizalommal előadni- mivelhogy ezek szerint én sem tudok számolni-, hogy ugye emberünk nemhiába volt kicsit megzavarodva, de végül csak nem számolt utána és így nagy morfondírozások közepette átengedett végül.

És akkor jöhet a közlekedés kérdése. Nahát, ugye van a taxi, amiről árat nem nagyon tudok mondani, mert még egyszer sem volt hozzá szerencsém, ámbátor lehetőségem az lenne akár 3 percenként is megtudni, mert nagyjából ennyiszer ajánlják fel a szolgálataikat. Ez az idő mondjuk itt a parton nem ennyire rövid, itt lehet, hogy van vagy 5 perc is, de bent Denpasarban már csak 1 perc, ha hátizsák van rajtad 33 másodperc. Na de nem ennyire egyszerű, ugyanis itt például Echo Beachen van valami helyi taxi “maffia”, úgyhogy innen csak és kizárólag azzal mehetsz ki. Ennek megfelelően, ami árat ők mondanak, te annyit fizetsz, punktum.
Hopsz, most jut eszembe, hogy használtunk taxit, először Echo Beachről Ubudra 350ezerért (7000), vissza pedig 300ezerért(6000) hoztak minket. Mindkét út úgy egy-másfél órás volt. A távolságot itt teljesen felesleges mondanom, mert itt az időt Rubber-time-ban (gumi-idő vagy valami ilyesmi) mérik, azaz teljesen kiszámíthatatlan, hogy mennyi utat mennyi idő alatt tudsz megtenni, ez a már sokszor emlegetett forgalmi parádétól függ. Mindig előre megkérdeztük az árat, mert az fix A-tól B-ig, és így nem érhet meglepetés a végén.

Eddig már többször is az Übert használtuk, ami teljesen frankó, mert ugye, ahogy otthon is, bankkártyával működik, ellenőrzött, nem tudnak átverni, stb, szóval biztonságos. Na, de például nem jöhet be bárhova, például ide Echo Beachre sem, úgyhogy ki kell menni a határáig és onnan lehet rendelni. Itt ugyanolyan rossz néven veszi a konkurencia, mint otthon, úgyhogy ezzel itt is diszkréten érdemes bánni. Említettem, hogy mi a reptérről is ezzel jöttünk el és bár elég sokat kellett várni, de végül megérkezett. A reptérről a szállásra 60 ezerért vitt( 1200Ft). Van egy másik helyi, Überhez hasonló szolgáltató is, ami talán még ennél is olcsóbb, de nincs róla tapasztalatom még.

A robogó itt a favorit közlekedési eszköz, kb. mindenki azon nyomja, ami nem csoda, mert még azzal lehet a legoptimálisabban haladni, idegösszeroppanás nélkül. Ha nem tudsz, semmi gond, itt majd tuti megtanulsz, mert ha nem, GAME OVER!! Sokan maszkban tolják, ami megint csak nem csoda, mert sokszor a hőségben, a feltorlódott robogóraj benzingőzében fortyogva azon morfondírozom, vajon nem fog -e elvinni a tüdőbaj itt ezen a szép, békés, távoli szigeten?

Na és egy kis háztűznéző, azaz a szállásokról. Mint már mondtam, itt a part egyáltalán nem olcsó, főleg nem szezonban, ami azt jelenti, hogy még a hostelek is drágák szerintem, Ázsia mércével mérve. Átlag normális szállást, ahol mondjuk nem kell mással osztoznod a szobán, ami így 30 felett nekem már úgy tűnik, alap, 4000 Ft alatt nemigen találsz. Szerencse, hogy például Airbnb-n sok szállásnál van elég nagy kedvezmény, ha például egy egész hétre, vagy hónapra foglalsz. Ez 30-50 százalék is lehet, ami már jócskán csökkenti az árat, de ez teljesen egyéni, van ahol semmilyen kedvezményt nem adnak. Egy trükk, amit már Gáborral tapasztaltunk ki, hogy olyankor, hogy ha csak mondjuk két napra foglalsz szállást, vagy bérelsz motort, majd ezt hosszabbítod meg akár hosszabb távra is, akkor sokkal inkább engednek az árból, mintha rögtön akarnál kedvezményt a hosszú távú bérlésre. Konkrétan először Gábor csak két napra bérelt robogót 60000-ért per nap, majd megint két napra ugyanennyiért, de amikor már harmadjára is meghosszabbította, akkor odaadták maguktól 50ezerét. Ennyi az ára általában itt egyébként, 1000-1200 Ft/nap.

Kérdéses a meleg víz is, bár eddig minden szállásomon volt és szerintem ezen az áron már azért ez basic. Tudom, először azt mondtam, hogy itt nincs, de képzeljétek azóta kiderült, hogy van. Csak hát az van, hogy először egy másik szobám volt és hát most már nehéz lenne bizonyosságot szerezni róla, de szerintem ott nem volt. Ebbe a helyzetbe belenyugodva, itt a másik szobában sem próbálkoztam pár napig, aztán egyszer csak, nini, eltekertem a csapot a másik irányba és lám, lett meleg víz( nem röhög!) Amúgy itt minden fordítva működik, a közlekedés, a villanykapcsolók, a csapok, ki tudja ezt követni??
Néha egyébként megnézem magam GPS-en, hogy biztos, hogy jó szigeten vagyok-e… vagy jó kontinensen, vagy jó bolygón… Sose lehet tudni..

A takarítás, hááát, az nem teljesen európai. Pedig amúgy nem értem. Itt például van egy nő, aki takarít (is) és esküszöm egész nap valamit dolgozik, súrol, söpör, porol, gereblyézik. Néha már legszívesebben rászólnék, hogy üljön már le és igyunk meg egy jó hideg kókuszt, mert rossz nézni, ahogy egész nap sertepertél. És még sincs túl nagy tisztaság, de végülis mindegy, ez is belefér. Ahogy a kis gyíkok is, amik úgy rohangálnak itt a falon, mint otthon a pókok. És mennyivel jobban szeretem őket, mint a pókokat!
Na meg a wc. Ne tévesszen meg, hogy az a rendes európai (vagy nemtudom, van ennek valami más neve is), mert a papírt ettől függetlenül nem szabad beledobni. Azt a kukába kell dobni, minden, igen, minden esetben. Hát, ezt volt egy kis idő megszokni, az első héten rendszeresen túl későn jutott eszembe, de szerencsére nem lett belőle kardinális probléma. Aztán megszoktam.

No és végül a szörf, merthogy az most friss. Hát, gondoltam először oktatóval kéne mégiscsak, bár otthonról volt már némi wakeboardos tapasztalatom, de valami azt súgta, az itt most nem nagyon fog segíteni. Tökéletesen igazam volt egyébként. Mai meglátásom szerint, amit két nap gyakorlás után mondok, el fog tartani egy kis ideig, míg hosszabb másodpercekig tudok majd a deszkán maradni. Szóval az oktató. Felcsaptam a laptopot, először nézelődtem neten, majd kimentem a partra és ott is körbekérdeztem. Hát nem voltam elragadtatva az áraktól (550-750 ezer rúpia a másfél-két óra, ami 11-15ezer Ft), úgyhogy szerencsémre épp ott volt a parton az a lomboki srác, akivel a múltkor a szokásos reggeli tengerbambulásomon dumáltam és említette, hogy szörf-fotós, meg oktat is, meg szerintem nincs olyan, amit ne csinálna, amiért fizetsz neki, úgyhogy végül mellette döntöttem 350 ezerért (7000,-). Ebben viszont benne volt a deszka, a két óra, meg még a fotók is és bár laikus véleményem szerint sem kaptam túlságosan tudományos oktatást, azért legalább azt megmutatta, hogy hogy kellene felállni a deszkára, magamtól esélyes, hogy ezt sem tudtam volna megállapítani. Ezen felbátorodva ma már egyedül gyakoroltam. A deszkabérlés itt 2000 Ft per 2 óra, de nem tudom ez általános-e, mert máshol még nem próbáltam.

Szóval nagyjából ennyi itt az annyi, ami kb. olyan, mint otthon. Ezen a részen tehát nem az a legendásan alacsony ázsiai budget, de lesz még jobb is.

És a végére egy apróság, de mégis tök sokat jelent és ettől a legjobb ez a hely. Sokszor van, hogy mész az utcán, többnyire száguldasz (ja igen, nincs sebességkorlátozás, lehet, hogy mégis ez a mennyország?) vagy döcögsz motoron, mert szar az út, jön veled szembe egy helyi és csak úgy a semmiből teli fogsorral rád vigyorog, de úgy tök őszintén, szívből. Szinte már meglep, hogy még meglep, pedig itt ez annyira nem is meglepő és ilyenkor megnyugszom, hogy OK, minden zsír és jó helyen vagyok.

One Reply to “Canggu-i tapasztalataim – mennyi itt az annyi”

  1. Hát napról napra írigykedem és jókat mosolygok. Tök jó, hogy ennyire bejött neked ez az egész.

Vélemény, hozzászólás?