A szüleimnek

Megosztottam ma egy cikket, egy nyílt levelet egy lánytól, aki egyedül utazik a világban és a szüleinek írta, vagyis minden szülőnek, aki hasonló helyzetben van. Elkezdtem lefordítani anyáéknak, hogy el tudják olvasni, de aztán a vége egy szabad fordítás lett kiegészítve és néhol átírva a saját helyzetemre.

Az eredetit egy huszonéves lány írta, azt hihetném, hogy akkor még más, akkor az ember még tényleg gyerek és én már nem vagyok az. De amikor nemrég anyának felvetettem, hogy újra mennék, elsírta magát a telefonban. Meglepődtem. Azt hittem már nem érinti ilyen rosszul, de rá kellett jönnöm, hogy a helyzet változatlan. Úgyhogy ezt a levelet most ezért is írom neki(k):

“Anya és Apa,

Tudom, hogy nektek nagyon ijesztő lehet belegondolni, hogy a kislányotok idegen országokban jár, a helyi kultúráról és életmódról vajmi kevés vagy semmilyen tudással – de pont ez az, amitől én gyarapszom. Ezáltal tanulom meg mind azt a leckét, amit az osztálytermekben, előadótermekben nem taníthattak meg nekem. Ez az, ami megmutatja számomra, hogy bármire képes vagyok és bízzatok bennem, én tényleg hiszek ebben. Az élet határtalan. Az utazás mutatja meg nekem, hogy az élet annál sokkal több, mint a minimál bérért dolgozni vagy a ranglétrán feljebb jutni.  Nincs nagyobb tanítás annál, amit az utazás által tanulhatok meg.

Nyilvánvalóan aggódtok a biztonságom miatt, ez normális. De okos vagyok, talpraesett és független. Tudok vigyázni magamra, ígérem. Amikor a terveimről mesélek, ti mindig a legrosszabbtól féltek, de a legfontosabb, hogy emlékezzetek, hogy annál nem lehet rosszabb, mint a félelmeink által vezérelve élni. Inkább engedjétek, hogy megélhessem a hullámvasutat és csak figyeljétek, hová jutok. Bízzatok bennem!

Lehet, hogy azt érzitek, hogy a lányotok csak úgy céltalanul bolyong a világban, de pont ez a lényeg – elveszni. Elveszni 30 évesen sokkal jobb, mint 40 évesen és onnan visszanézni majd sajnálkozva azokra az éveimre, amikor még megtehettem volna, amire igazán vágytam. Biztosan az is aggaszt, hogy már családon kellene gondolkoznom, de ez nem választás kérdése és csak egy út a sok közül, ami aztán elvezethet oda is, ha úgy kell lennie. Az utazás tényleg képes megváltoztatni az egész életem, bármekkora klisének is hangzik.

Látjátok, a mi generációnk már nagyon más. Mi már tele vagyunk lehetőségekkel és nekünk már nem elég cél az egyetem elvégzése, a diploma megszerzése, vagy egy életre szóló munkahely. Az utazás sokkal jobban kinyitja a szemünket a világra, mint azt egy tankönyv valaha is tehetné, hiszen magunk írjuk a fejezeteket és a saját történetünket meséljük el általa. És van tanulságosabb és jobb egy igaz történetnél?

Tudjátok, amikor elmegyek, mindennap hiányzik az otthonom, akkor is, amikor az ellenkezője látszik. Nem láttok bele minden percembe, azt, amikor éjjel sírok, mert hiányzik a normális életem, az otthonom és ti, az emberek, akik szeretettel vettetek körül és támogattak mindenben hosszú éveken át. Amikor eljön az az idő, hogy már nem tudok tovább menni ezektől az érzésektől, úgyis hazamegyek. Valószínű, nem mondom el, hogy mennyit sírtam, hanem azt mesélem el, hogy milyen csodálatos volt az utam, hogy ne aggódjatok. De látjátok, ebből megtanultam a magam lábán állni, és már nem rátok támaszkodom, megtanultam magam rendezni a dolgaim. De azt ne felejtsétek el, hogy bármi történjen, mindig haza fogok menni, még ha csak rövidebb időkre is. Az otthonom mindig ott lesz, ahol a szívem.

Megértitek a vágyam, hogy mindig többet és többet akarok látni, tapasztalni, de az aggódásotok akkor is erősebb. Újra és újra felteszitek a kérdést, hogy de hát miért kell ehhez elmennem, de mindig ugyanazt a választ tudom csak adni. Sosem fogjátok tudni teljesen elfogadni-, de hisz ez a dolgotok, hogy aggódjatok értem. Hisz arról szólt az életetek hosszú éveken át, hogy vigyázzatok rám, hogy biztonságban legyek.

Meg akartok védeni, de el kell engednetek ahhoz, hogy igazán biztonságban lehessek, hogy felfedezhessem a világot és önmagam. Ti attól féltek, hogy majd valami rossz történik velem, de pont ez a lényeg, hogy történjenek velem dolgok és megtanuljam megoldani ezeket a helyzeteket. Az utazás pont erre tanít, hogy megálld a helyed egyedül a világban, hogy a saját hibáid által fejlődj. Eddig ti vigyáztatok rám, most meg kell tanulnom magamra vigyázni.

Emlékszel Anya, amikor elkezdtem kaszkadőr edzésre járni? Aggódtál, hogy majd összeverem magam, megsérülök. És mondtam akkor is, hogy ugyan már, hiszen ott pont megtanítanak majd ügyesen esni… 🙂

 

Szeretettel,

Minden lány nevében, aki egyedül utazik”

One Reply to “A szüleimnek”

Vélemény, hozzászólás?